

Úgy sejtem, hogy minden otthonban akad egy-két béna sarok, ahol túl kevés a hely bármilyen komolyabb bútornak, de túl nagy a hely ahhoz, hogy csak úgy üresen hagyjuk…
Úgy sejtem, hogy minden otthonban akad egy-két béna sarok, ahol túl kevés a hely bármilyen komolyabb bútornak, de túl nagy a hely ahhoz, hogy csak úgy üresen hagyjuk…
…hát nálunk a nappaliban van például ilyen. Itt végül arra jutottam, hogy keresek egy széket, aztán az lesz a térkitöltés (plusz a vendégeknek jó lesz ez pótszéknek, így legalább hasznos is a dolog azért).
Az elképzelésem egy olyan forma volt, ami passzol a részben retró, részben modern cuccainkkal (plusz titokban reméltem, hogy az én öreg bútorokat szerető szívemnek is kedves lesz még ráadásul valahogyan az illető darab). – A paramétereknek a Thonet-szék pont meg is felel: régies (Tudtad, hogy ez a dizájn már több, mint 170 éves?), de a lendületes vonalaiban mégis ott van az az egyszerű elegancia, ami a ’60-as évek filozófiájának is tök megfelel (így egy ilyen szék meglepően szuperül illik például a wishbone(utánzat)-okhoz, mint amilyenek az étkezőnkben is vannak).
Mostanában például a FAMEG gyárt ilyen thonet-utánérzéseket, szóval szemeztem egy darabig ezzel:
Hát már ott tartottam, hogy lassanként rá-rábeszéltem magam a dologra, amikor egyszercsak beütött a felismerés, hogy azért mégis akkor a leginkább menő egy ilyen bútor, ha házilag van felújítva. …szóval gyorsan átpörgettem a bolhapiacos oldalakat, aztán hamar találtam is olyan széket, amilyet épp kerestem… kis szépséghibával mondjuk, mert hát így nézett ki:
…viszont ennek megfelelően az ára kb. a hatoda volt az új darabnak, igaz, hogy ehhez adódott hozzá a már ekkor megjósolható hosszadalmas festékvakarászás minden fájdalma. Itt következett egy gyors konzultáció a férjemmel arról, hogy mekkora is a baj velem, ha inkább dolgozom napokig csak azért, hogy legyen egy kis részem a bútor történetében, amikor készen is kapható az, amilyet épp akarok, meg hogy a szentimentális lelkemet miért zavarja az, hogy most akkor milyen sorsa lesz ennek a széknek így rózsásan… na, lezártuk az ügyet azzal, hogy a baj bizony elég nagy, aztán ezzel az ítélettel sújtva gyorsan meg is rendeltem a kis csúfságot. (Hehe.)
…igen, hát ha így utólag megnézem ezen a képen a helyzetet, akkor bennem is felmerül, hogy nem vagyok teljesen normális:
…és bár tényleg naaagy szívás volt, amíg lepusztítottam a végtelennek tűnő rétegeket (ha jól számoltam, akkor legalább 4 réteg cucc volt rajta: alapozó (vagy krétafesték), repesztőlakk, zománc, lakk), de akkoriban pont sok bajom volt a világgal, úgyhogy épp egy ilyen munka kellett.
Úgy haladtam, hogy 100-as csiszolópapírral legyalultam, ami lejött, aztán a maradékon még denaturált szesszel lazítottam, aztán megint csiszoltam…
…így pedig több körben végigmentem az egész felületen. Ez a kombináció kb. 10 perc alatt lyukasztotta ki a kesztyűket a kezemen, úgyhogy ez nem volt egy szép művelet:
A dzsuva letisztítása után már látszott az is, hogy itt-ott ragasztás is kell, mert a hajlított fa helyenként meghasad idővel:
Nnna és amikor mindez megvolt, akkor már csak az újrafestés meg az olajozás volt hátra… hát ez már az eddigiek után csak ujjgyakorlat volt, tényleg. (…de olvasd el itt a lépéseket, ha kíváncsi vagy, hogy hogyan haladtam pontosan.)
…még megmutatom, hogy a kenderolaj milyen vagányul mélyít az Ében árnyalaton:
Az ülőfelületet újraszabtuk, így elég volt csak az ülőlappal (meg a szépséges bársonnyal) elzarándokolnom a kárpitosokhoz. (Ez a műhely nagyon kellett már ebben a szakmában szerintem!)
Naszóval itt van most az illető sarok a nappalinkban:
Az abakusz a falon az artKRAFT-ból van. (Itt megmutattam már közelebbről is.)
A faldekor pedig innen való, ni. A kisebb verzió annyira tetszett nekem korábbról, hogy ugyanebből a mintából kialkudtam egy nagyobbat Krisztitől (de mostmár külön kérés nélkül is megvásárolhatod nála itt).
A bútor elegáns vonalvezetéséhez szerintem nagyon szépen megy ez a szín:
A hideg idő beköszöntével általában eluralkodik rajtam valamilyen fonalmánia… ez a párna is egy ilyen időszakban lett kész tavaly:
Tudom, hogy sokszor örvendezek afölött, hogy a tejfesték milyen szuppperegyenletesen terül… Ez csak azért van, mert a bársonyos felület tényleg olyan szééép. Hát nézd csak meg:
A bejáratunkat már lefestettem pár évvel ezelőtt ugyanezzel az árnyalattal, ezért örülök annak, hogy a szín mostmár máshol is visszaköszön a térben. (A háttérben az előszobánk van, ahol külön is körbenézhetsz ebben a bejegyzésben.)
Így, ni!
A bútornádazás is egy olyan dolog, amiről néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyennel szórakozom majd, pedig igazából nagyon egyszerű az egész, úgyhogy mostmár bátorítalak is, hogy fogj csak hozzá, mert marha jó kaland!
Tovább >Nagy munkák zárultak le a Műhely környékén az elmúlt két hétben: tetőépítés, falbontás… Megtapasztaltuk azt is, létfontosságúak-e a tetőcserepek egy háromnapos esőben. (Nem.) Ezzel a zajos munkák nagy részét (de még nem egészét) magunk mögött tudhatjuk!
Tovább >Amikor elhatároztuk, hogy új színekkel bővítjük a TEJFESTÉK palettáját, rögtön tudtam, hogy szeretnék egy sokoldalúan felhasználható középkék-árnyalatot…
Tovább >Ez a bútorfelújítás a bizonyíték arra, hogy egy reménytelen kinézetű darabban is ott rejtőzhet az érték!
Tovább >
Gratulálok az újabb sikeredhez. Csak te ülsz rá?
Köszi! Hát én is, meg az, akinek épp kell egy szék az étkezőben vagy a nappaliban.
Szia Ági! Gyönyörűség, ahogy megszólalnak az általad felújított bútorok. Igazi remekmű a szék is! Csak gratulálni tudok hozzá.
Nagyon kedves vagy, hogy ilyen szépet írsz, köszönöm! 💚
Kézcsók! Elegáns mint Csele a Pál utcai fiúkból.
Köszönöm! 😁
Kedves Ági!
Szívből gratulálok. Nagyon ügyes vagy.
Üdvözlettel:
Kovácsné Évi
Kedves Évi, köszönöm szépen! 😊 Üdv: Ági
Azonnal kedvet kaptam egy felújításhoz! Gratulálok, szép lett!
De jó! Örülök! 😊
Nagyon szuper lett!Tetszik!
Köszi! Örülök, hogy tetszik! 😊