egy Thonet-szék felújítása

…hát nálunk a nappaliban van például ilyen. Itt végül arra jutottam, hogy keresek egy széket, aztán az lesz a térkitöltés (plusz a vendégeknek jó lesz ez pótszéknek, így legalább hasznos is a dolog azért).

Az elképzelésem egy olyan forma volt, ami passzol a részben retró, részben modern cuccainkkal (plusz titokban reméltem, hogy az én öreg bútorokat szerető szívemnek is kedves lesz még ráadásul valahogyan az illető darab). – A paramétereknek a Thonet-szék pont meg is felel: régies (Tudtad, hogy ez a dizájn már több, mint 170 éves?), de a lendületes vonalaiban mégis ott van az az egyszerű elegancia, ami a ’60-as évek filozófiájának is tök megfelel (így egy ilyen szék meglepően szuperül illik például a  wishbone(utánzat)-okhoz, mint amilyenek az étkezőnkben is vannak).

Mostanában például a FAMEG gyárt ilyen thonet-utánérzéseket, szóval szemeztem egy darabig ezzel:

A kép forrása.

Hát már ott tartottam, hogy lassanként rá-rábeszéltem magam a dologra, amikor egyszercsak beütött a felismerés, hogy azért mégis akkor a leginkább menő egy ilyen bútor, ha házilag van felújítva. …szóval gyorsan átpörgettem a bolhapiacos oldalakat, aztán hamar találtam is olyan széket, amilyet épp kerestem… kis szépséghibával mondjuk, mert hát így nézett ki:

…viszont ennek megfelelően az ára kb. a hatoda volt az új darabnak, igaz, hogy ehhez adódott hozzá a már ekkor megjósolható hosszadalmas festékvakarászás minden fájdalma. Itt következett egy gyors konzultáció a férjemmel arról, hogy mekkora is a baj velem, ha inkább dolgozom napokig csak azért, hogy legyen egy kis részem a bútor történetében, amikor készen is kapható az, amilyet épp akarok, meg hogy a szentimentális lelkemet miért zavarja az, hogy most akkor milyen sorsa lesz ennek a széknek így rózsásan… na, lezártuk az ügyet azzal, hogy a baj bizony elég nagy, aztán ezzel az ítélettel sújtva gyorsan meg is rendeltem a kis csúfságot. (Hehe.)

…igen, hát ha így utólag megnézem ezen a képen a helyzetet, akkor bennem is felmerül, hogy nem vagyok teljesen normális:

…és bár tényleg naaagy szívás volt, amíg lepusztítottam a végtelennek tűnő rétegeket (ha jól számoltam, akkor legalább 4 réteg cucc volt rajta: alapozó (vagy krétafesték), repesztőlakk, zománc, lakk), de akkoriban pont sok bajom volt a világgal, úgyhogy épp egy ilyen munka kellett.

Úgy haladtam, hogy 100-as csiszolópapírral legyalultam, ami lejött, aztán a maradékon még denaturált szesszel lazítottam, aztán megint csiszoltam…

…így pedig több körben végigmentem az egész felületen. Ez a kombináció kb. 10 perc alatt lyukasztotta ki a kesztyűket a kezemen, úgyhogy ez nem volt egy szép művelet:

A dzsuva letisztítása után már látszott az is, hogy itt-ott ragasztás is kell, mert a hajlított fa helyenként meghasad idővel:

Nnna és amikor mindez megvolt, akkor már csak az újrafestés meg az olajozás volt hátra… hát ez már az eddigiek után csak ujjgyakorlat volt, tényleg. (…de olvasd el itt a lépéseket, ha kíváncsi vagy, hogy hogyan haladtam pontosan.)

…még megmutatom, hogy a kenderolaj milyen vagányul mélyít az Ében árnyalaton:

Az ülőfelületet újraszabtuk, így elég volt csak az ülőlappal (meg a szépséges bársonnyal) elzarándokolnom a kárpitosokhoz. (Ez a műhely nagyon kellett már ebben a szakmában szerintem!)

Naszóval itt van most az illető sarok a nappalinkban:

Az abakusz a falon az artKRAFT-ból van. (Itt megmutattam már közelebbről is.)

A faldekor pedig innen való, ni. A kisebb verzió annyira tetszett nekem korábbról, hogy ugyanebből a mintából kialkudtam egy nagyobbat Krisztitől (de mostmár külön kérés nélkül is megvásárolhatod nála itt).

A bútor elegáns vonalvezetéséhez szerintem nagyon szépen megy ez a szín:

A hideg idő beköszöntével általában eluralkodik rajtam valamilyen fonalmánia… ez a párna is egy ilyen időszakban lett kész tavaly:

Tudom, hogy sokszor örvendezek afölött, hogy a tejfesték milyen szuppperegyenletesen terül… Ez csak azért van, mert a bársonyos felület tényleg olyan szééép. Hát nézd csak meg:

A bejáratunkat már lefestettem pár évvel ezelőtt ugyanezzel az árnyalattal, ezért örülök annak, hogy a szín mostmár máshol is visszaköszön a térben. (A háttérben az előszobánk van, ahol külön is körbenézhetsz ebben a bejegyzésben.)

Így, ni!

Hát, igen… igenis fontos, hogy legyenek az otthonunkban olyan darabok, amiknek a történetéhez hozzátettünk, amikhez valamilyen személyes értelemben is közünk van. A bútorfelújítás pedig épp egy olyan pont, ahol a hasznos és a szép (na meg a szentimentális) úgy találkozik, ahogy azoknak az otthonunkban szerintem éppen kell.

Ha úgy döntesz, hogy hozzáfogsz a bútorfestéshez, akkor nem kell ám nulláról kezdened, mert az oldalunkon találsz egy csomó segítséget >>> ITT <<<.