

Ilyen volt nagyjából akkoriban ez a helyiség:

Ez mondjuk nem egy normális „ilyen volt” kép, mert csak sietősen lekaptam az egészet, mielőtt másnap hajnalban beállítottak az emberek a falfestéshez (például ezért nincsen már függöny az ablakon…), hogy egyáltalán meg legyen örökítve valami abból, amilyen a kezdetekkor volt a ház… (Ez már nem is a nulladik kilométerkő amúgy, mert ekkorra már túlestünk az új padló lerakatásán.)
Ilyen lett az étkező mostanra:

Az új étkezőben a legelső pont a négy szék volt, mert a Wishbone-okhoz régóta szerelmetes érzelmek fűznek (ezek ugyan nem eredetiek, de azért tökéletesen elégedett vagyok így is).

Az étkezőasztal formáját már kifejezetten a székekhez igazítottuk: a puritán vonalvezetés mellett szuperül érvényesülnek a szépséges ívek.

Az asztal a férjem munkája. Az egész tömör tölgyből van, mert akkoriban ez a fafajta volt a szívének a legkedvesebb. – Így hát első körben nem akartam, hogy eltűnjön a faerezet, szóval lepácoltam a felületet fehérrel… sajnos így nagyon elveszett az asztal az egyébként is sokféle világos szín közelségében. – …aztán egyszer csak kitaláltam, hogy legyen Tenger színű az asztal! Hááá! Ez akkor annyira radikálisnak tűnt, hogy magam is kételkedtem abban, hogy ezt igazán komolyan gondolom… pedig ez a változás fantasztikusan összerántotta az egész helyiséget: így már van fókuszpont a térben!

>>> A kezeletlen fa festéséhez itt olvashatsz tippeket.
…ráadásul egy szuper bútorfesték alatt teljes színfedéssel is látható még a fa gyönyörű rajzolata:

Az asztal védelméhez tungolajat használtam 4 rétegben. Az asztalt a jelen formájában nagyjából 1 éve használjuk már: a felület szerintem jól tartja magát, azaz eddig minden foltot-sérülést el tudtam tüntetni róla.
…na és ebben az elmúlt évben az étkező már csak a fal dekorálására várt (újabb elakadás)… végül csak kigondoltam, hogy az eredetileg az előszobához választott térkép kerüljön ide:

(Van ez a megmagyarázhatatlan fétisem, tehát az mindenképpen fix volt, hogy valahol lesz a házban egy hatalmas térkép!)
A keret is tölgyből van, amit 3 egység Ében és 7 egység Csokoládé keverésével, 1:10 arányban hígított tejfestékkel pácoltam: ez nagyszerűen hangsúlyozza a térkép barátságos árnyalatait.

Ezt látom, amikor lejövök a műhelyből:

Így mutat az étkező a nappaliból (az étkező mellett pedig az előszoba van rögtön):

Az egész házban törekszem arra, hogy lehetőleg a legtöbb dolog természetes anyagokból (fa, len, fém, üveg, gyapjú, kender stb.) legyen… nekem ez fontos az otthonos hangulat megteremtéséhez.
Régóta szerettünk volna egy belvárosi műhelyt, de nem gondoltuk, hogy ez az álmunk ilyen hamar megvalósul! 🙂 – Ezentúl a VII. kerületi Alkotóműhelyünkben várunk szeretettel workshop-jaink alkalmával.
Tovább >
A bútornádazás is egy olyan dolog, amiről néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyennel szórakozom majd, pedig igazából nagyon egyszerű az egész, úgyhogy mostmár bátorítalak is, hogy fogj csak hozzá, mert marha jó kaland!
Tovább >
Az előszoba az egyik legkedvesebb helyiség az otthonunkban, szerintem. Ez fontos is, hiszen itt ér minket az első benyomás hazatéréskor. Most megmutatom, hogy milyen apró részletek miatt szeretem úgy ezt az egyébként kicsit esetlen teret.
Tovább >
A bútorvadászat általában nem egy kétperces műfaj, főleg akkor, ha kifejezetten határozott elképzelések mentén műveljük… szerintem mégis érdemes kivárni azt, hogy a megálmodott darab szembejöjjön, mert egy szeretnivaló bútorban aztán igazán hosszan lehet gyönyörködni.
Tovább >
Szia Agi!
Szenzacios az uj etkezo, nagyon tetszik. Hihetetlenul jol all az a tenger szin az asztalnak, es a szekek is nagyon szuperek. A terkep fetisedet abszolute megertem👍 Meg vagyok veszekedve a terkepekert 🙂 Nagyon kompakt az egesz, gratulalok. 🤗
Szia Andrea! Köszi! Örülök, hogy tetszik! …akkor a térképmániában osztozunk! 😉 Nem tudom, hogy mi lehet ez a kattanás, mert amúgy az iskolában nem rajongtam a földrajzért. 😀 Üdv: Ági