Az étkező átalakítását jóóó hosszasan halogattuk: már vagy 5-6 évvel ezelőtt hozzákezdtünk az egészhez, de egy-egy ponton mindig elakadt a dolog, mert sokáig nem volt meg a megfelelő koncepció.
Ilyen volt nagyjából akkoriban ez a helyiség:
Ez mondjuk nem egy normális „ilyen volt” kép, mert csak sietősen lekaptam az egészet, mielőtt másnap hajnalban beállítottak az emberek a falfestéshez (például ezért nincsen már függöny az ablakon…), hogy egyáltalán meg legyen örökítve valami abból, amilyen a kezdetekkor volt a ház… (Ez már nem is a nulladik kilométerkő amúgy, mert ekkorra már túlestünk az új padló lerakatásán.)
Ilyen lett az étkező mostanra:
Az új étkezőben a legelső pont a négy szék volt, mert a Wishbone-okhoz régóta szerelmetes érzelmek fűznek (ezek ugyan nem eredetiek, de azért tökéletesen elégedett vagyok így is).
Az étkezőasztal formáját már kifejezetten a székekhez igazítottuk: a puritán vonalvezetés mellett szuperül érvényesülnek a szépséges ívek.
Az asztal a férjem munkája. Az egész tömör tölgyből van, mert akkoriban ez a fafajta volt a szívének a legkedvesebb. – Így hát első körben nem akartam, hogy eltűnjön a faerezet, szóval lepácoltam a felületet fehérrel… sajnos így nagyon elveszett az asztal az egyébként is sokféle világos szín közelségében. – …aztán egyszer csak kitaláltam, hogy legyen Tenger színű az asztal! Hááá! Ez akkor annyira radikálisnak tűnt, hogy magam is kételkedtem abban, hogy ezt igazán komolyan gondolom… pedig ez a változás fantasztikusan összerántotta az egész helyiséget: így már van egy fókuszpont a térben!
…ráadásul a tejfesték alatt a teljes színfedés mellett is látható még a fa gyönyörű rajzolata:
Az asztal védelméhez tungolajat használtam 4 rétegben. Az asztalt a jelen formájában nagyjából 1 éve használjuk már: a felület szerintem jól tartja magát, azaz eddig minden foltot-sérülést el tudtam tüntetni róla.
…na és ebben az elmúlt évben az étkező már csak a fal dekorálására várt (újabb elakadás)… végül csak kigondoltam, hogy az eredetileg az előszobához választott térkép kerüljön ide:
(Van ez a megmagyarázhatatlan fétisem, tehát az mindenképpen fix volt, hogy valahol lesz a házban egy hatalmas térkép!)
A keret is tölgyből van, amit 3 egység Ében és 7 egység Csokoládé keverésével, 1:10 arányban hígított tejfestékkel pácoltam: ez nagyszerűen hangsúlyozza a térkép barátságos árnyalatait.
Ezt látom, amikor lejövök a műhelyből:
Így mutat az étkező a nappaliból:
Az egész házban törekszem arra, hogy lehetőleg a legtöbb dolog természetes anyagokból (fa, len, fém, üveg, gyapjú, kender stb.) legyen… nekem ez fontos az otthonos hangulat megteremtéséhez.
Ez a helyiség szerintem jól példázza azt, hogy miért is fantasztikus eszköz a bútorfestés az otthonteremtésben: nem kell (sőt: szerintem nem is szabad), hogy minden cucc festett legyen, de szükséges egy-egy ütős darab ahhoz, hogy az egész tér harmonikusan összeálljon!
HA CSATLAKOZOL AZ AZÚR BAGOLY KÖZÖSSÉGÉHEZ, AKKOR A BÚTORFESTÉS ESZKÖZTÁRÁVAL FELSZERELKEZVE A HARMONIKUS OTTHON KIALAKÍTÁSÁT ÖNÁLLÓAN IS MEG FOGOD TUDNI VALÓSÍTANI.
Szia Agi!
Szenzacios az uj etkezo, nagyon tetszik. Hihetetlenul jol all az a tenger szin az asztalnak, es a szekek is nagyon szuperek. A terkep fetisedet abszolute megertem👍 Meg vagyok veszekedve a terkepekert 🙂 Nagyon kompakt az egesz, gratulalok. 🤗
Szia Andrea! Köszi! Örülök, hogy tetszik! …akkor a térképmániában osztozunk! 😉 Nem tudom, hogy mi lehet ez a kattanás, mert amúgy az iskolában nem rajongtam a földrajzért. 😀 Üdv: Ági