A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂
A szekrények már most elég hányattatott múltra tekintenek vissza. — A férjem majdnem egy évvel ezelőtt megépítette őket, majd a Művészetek Völgye hajrájában hónapokig vártak festésre, míg nyár végén megszületett a hajópadló ötlete: a padló szintjének emelkedése miatt aztán a szekrények magasságából le kellett venni néhány centit. Váááá! Az összes előlapot le kellett szerelni, az egyébként sem tökéletes trapézokat helyenként szétcincálni, majd újra összeépíteni. — Nagy nehezen végül csak elkészültek (újra):
A szekrények kerekeken gurulnak ki a tető íve alól, hogy a polcokon lévő dolgokhoz egyszerű legyen hozzáférni. A vázuk fenyőből készült, az előlapjuk pedig rétegelt lemez. A bútorfestés előtt az előlapokon kitapasztottam a réseket, a felületi hibákat és a csavarozás nyomait.
Az Ében szokás szerint már egy rétegben szuper fedést adott:
A kopásállóság növelésére felvittem egy második réteget is.
Ha az utolsó réteg tejfesték száradása után kihagyod a felületzárás lépését, akkor a felület krétatáblaként írható-törölhető.
A tejfestéket már korábban kipróbáltam egy kis felületen táblaírásra, és szuperül működött, így bátran vágtam bele ilyen nagy felület átalakításába is. Az Azúr Bagoly Tejfesték vitathatatlan előnye, hogy 100%-ig vegyszermentes összetételű: ez ilyen nagy felületek festésekor hihetetlen könnyebbséget jelentett a vegyszertartalmú alternatívákhoz képest. A hagyományos táblafestékekhez képest a tejfesték nyilván erősebben kopik, ha nedves szivaccsal törlöd, ezért szerintem alapvetően olyan helyen érdemes alkalmazni, ahol a száraz törlés általában elegendő. A próba kedvéért viszont nedves ruhával is lemostam a felületet: egyrészt nyom nélkül el tudtam távolítani minden maszatot, másrészt egy egyszerű törlés nagyon minimális tejfestéket szedett csak vissza a felületről. Szóval nem leszek szívbajos, ha egyszer-egyszer teljes “tabula rasa”-t kell csinálnom! 🙂
Én egyébként is jobban szeretem a krétamaszatos táblafelületet a steril feketénél; szerintem ez sokkal inkább illik a “vintage” hangulatba. A frissen elkészült krétatáblákat mindenféle festék használata esetén érdemes “beavatni”, azaz átsatírozni krétával azért, hogy a legelső felirat ne égjen bele letörölhetetlenül a felületbe:
A táblafelület ezt követően gond nélkül törölhető:
A szekrények kihúzóit vastag kenderkötélből készítettük el. A kötéldarabok végére szigszalagot tekertem, hogy ne bomoljanak ki. A rögzítést egyszerű bilincsekkel oldottuk meg.
Íme, az elkészült szekrényfrontok (vagyis közülük 4 darab; a szemben lévő fal pontosan ugyanígy van beépítve):
Első körben mindenféle mintákat kipróbáltam, így egyelőre még eléggé össze-vissza hatása van… nem tudom még, hogy melyik tetszik legjobban.
A jobb oldali 4 szekrényben tároljuk az eladásra váró tejfestékeket, felületzárókat és a szállításhoz szükséges csomagolóanyagokat, a bal oldali szekrényekben pedig a bútorfelújításhoz-fotózáshoz szükséges cuccaim bújnak meg.
A következő lépés szakszerűen szólva a “gyámfa” és a “támasztódúc” közötti terek beépítése… szóval az íróasztal melletti két üres háromszög kitöltése, na! 🙂 Ez a szerkezet mind a négy sarokban egyforma, de mindenhová kicsit másféle tárolókat terveztem. Az íróasztal mellett például fiókok és nyitott polcok lesznek az irodai dolgok tárolására:
Ha ezek valaha elkészülnek, akkor végre megszűnnek majd a Műhelyben a félkész-állapotok, és már csak a dekorációs lépések lesznek hátra! 🙂
Ha lemaradtál az előző részekről, akkor itt végigolvashatod a Műhely eddigi történetét.
Úgy sejtem, hogy minden otthonban akad egy-két béna sarok, ahol túl kevés a hely bármilyen komolyabb bútornak, de túl nagy a hely ahhoz, hogy csak úgy üresen hagyjuk…
Az előszoba berendezéséhez kellett egy tárolószekrény… mégpedig olyan, ami jól rendszerezhető, de nem foglal túl nagy helyet (mert az előszoba nálunk valójában csak egy sarok).
Az itthoni műhelyem szépítése az utóbbi évben igencsak hátrasorolódott, pedig itt már a berendezkedés örömteli része: a dekorációs fázis zajlik éppen.: A „blogíró”-sarok például körülbelül másfél éve alakul (úgy emlékszem, hogy a fotel kárpitozása 2017 nyarán készült el), pedig alig néhány elemből áll csak össze.
Régóta lapítok a Műhely-építéssel kapcsolatban… no nem azért, mert nem lenne miről írni: sőt! Aki emlékszik még az epikus művek szerkezetére irodalom óráról, sejtheti, hogy az idilli előkészítést mi követi… bizony: a Bonyodalom!
Szólj hozzá!