A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂
A szekrények már most elég hányattatott múltra tekintenek vissza. — A férjem majdnem egy évvel ezelőtt megépítette őket, majd a Művészetek Völgye hajrájában hónapokig vártak festésre, míg nyár végén megszületett a hajópadló ötlete: a padló szintjének emelkedése miatt aztán a szekrények magasságából le kellett venni néhány centit. Váááá! Az összes előlapot le kellett szerelni, az egyébként sem tökéletes trapézokat helyenként szétcincálni, majd újra összeépíteni. — Nagy nehezen végül csak elkészültek (újra):
A szekrények kerekeken gurulnak ki a tető íve alól, hogy a polcokon lévő dolgokhoz egyszerű legyen hozzáférni. A vázuk fenyőből készült, az előlapjuk pedig rétegelt lemez. A bútorfestés előtt az előlapokon kitapasztottam a réseket, a felületi hibákat és a csavarozás nyomait.
Az Ében szokás szerint már egy rétegben szuper fedést adott:
A kopásállóság növelésére felvittem egy második réteget is.
Ha az utolsó réteg tejfesték száradása után kihagyod a felületzárás lépését, akkor a felület krétatáblaként írható-törölhető.
A tejfestéket már korábban kipróbáltam egy kis felületen táblaírásra, és szuperül működött, így bátran vágtam bele ilyen nagy felület átalakításába is. Az Azúr Bagoly Tejfesték vitathatatlan előnye, hogy 100%-ig vegyszermentes összetételű: ez ilyen nagy felületek festésekor hihetetlen könnyebbséget jelentett a vegyszertartalmú alternatívákhoz képest. A hagyományos táblafestékekhez képest a tejfesték nyilván erősebben kopik, ha nedves szivaccsal törlöd, ezért szerintem alapvetően olyan helyen érdemes alkalmazni, ahol a száraz törlés általában elegendő. A próba kedvéért viszont nedves ruhával is lemostam a felületet: egyrészt nyom nélkül el tudtam távolítani minden maszatot, másrészt egy egyszerű törlés nagyon minimális tejfestéket szedett csak vissza a felületről. Szóval nem leszek szívbajos, ha egyszer-egyszer teljes “tabula rasa”-t kell csinálnom! 🙂
Én egyébként is jobban szeretem a krétamaszatos táblafelületet a steril feketénél; szerintem ez sokkal inkább illik a “vintage” hangulatba. A frissen elkészült krétatáblákat mindenféle festék használata esetén érdemes “beavatni”, azaz átsatírozni krétával azért, hogy a legelső felirat ne égjen bele letörölhetetlenül a felületbe:
A táblafelület ezt követően gond nélkül törölhető:
A szekrények kihúzóit vastag kenderkötélből készítettük el. A kötéldarabok végére szigszalagot tekertem, hogy ne bomoljanak ki. A rögzítést egyszerű bilincsekkel oldottuk meg.
Íme, az elkészült szekrényfrontok (vagyis közülük 4 darab; a szemben lévő fal pontosan ugyanígy van beépítve):
Első körben mindenféle mintákat kipróbáltam, így egyelőre még eléggé össze-vissza hatása van… nem tudom még, hogy melyik tetszik legjobban.
A jobb oldali 4 szekrényben tároljuk az eladásra váró tejfestékeket, felületzárókat és a szállításhoz szükséges csomagolóanyagokat, a bal oldali szekrényekben pedig a bútorfelújításhoz-fotózáshoz szükséges cuccaim bújnak meg.
A következő lépés szakszerűen szólva a “gyámfa” és a “támasztódúc” közötti terek beépítése… szóval az íróasztal melletti két üres háromszög kitöltése, na! 🙂 Ez a szerkezet mind a négy sarokban egyforma, de mindenhová kicsit másféle tárolókat terveztem. Az íróasztal mellett például fiókok és nyitott polcok lesznek az irodai dolgok tárolására:
Ha ezek valaha elkészülnek, akkor végre megszűnnek majd a Műhelyben a félkész-állapotok, és már csak a dekorációs lépések lesznek hátra! 🙂
Ha lemaradtál az előző részekről, akkor itt végigolvashatod a Műhely eddigi történetét.
Összeszedtem a hajópadló lerakásának lépéseit. A munka elkezdése előtt okozott egy kis fejtörést, hogy mire lesz pontosan szükségünk, mihez fogjunk először, satöbbi: ezért gondoltam, hogy hasznos lehet egy rövid útmutató.
A Műhelybe már rééégóta kieszeltem, hogy egy igazi, öreg, viseltes műhelyasztalt szeretnék munkaállomásnak. Ezt a satupadot több hónapnyi keresgélés után a Jófogáson vadásztam le. A vicc az volt a sztoriban, hogy az eladó “újszerű”-ként hirdette, én pedig éppen a leharcolt, tökéletlen, mesemondós fafiókjai miatt szerettem bele, az újszerű állapotú darabok nem is hoztak lázba. Így valószínűleg mindketten úgy éreztük, ezzel az adásvétellel megcsináltuk az évszázad üzletét. 😀
A régit előszeretettel hasznosító vintage stílusba szuperül illenek a dolgok eredeti funkcióját újraértelmező darabok: az Alkotóműhely egyik sarkában akad is erre pár példa: gyere, megmutatom… 🙂
Az itthoni műhelyem szépítése az utóbbi évben igencsak hátrasorolódott, pedig itt már a berendezkedés örömteli része: a dekorációs fázis zajlik éppen.: A „blogíró”-sarok például körülbelül másfél éve alakul (úgy emlékszem, hogy a fotel kárpitozása 2017 nyarán készült el), pedig alig néhány elemből áll csak össze.
Szólj hozzá!