A tejfesték mint táblafesték

Ági, 2017. 02. 17.

A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂

A szekrények már most elég hányattatott múltra tekintenek vissza. — A férjem majdnem egy évvel ezelőtt megépítette őket, majd a Művészetek Völgye hajrájában hónapokig vártak festésre, míg nyár végén megszületett a hajópadló ötlete: a padló szintjének emelkedése miatt aztán a szekrények magasságából le kellett venni néhány centit. Váááá! Az összes előlapot le kellett szerelni, az egyébként sem tökéletes trapézokat helyenként szétcincálni, majd újra összeépíteni. — Nagy nehezen végül csak elkészültek (újra):

 

A szekrények kerekeken gurulnak ki a tető íve alól, hogy a polcokon lévő dolgokhoz egyszerű legyen hozzáférni. A vázuk fenyőből készült, az előlapjuk pedig rétegelt lemez. A bútorfestés előtt az előlapokon kitapasztottam a réseket, a felületi hibákat és a csavarozás nyomait.

Az Ében szokás szerint már egy rétegben szuper fedést adott:

 

A kopásállóság növelésére felvittem egy második réteget is.

 

Ha az utolsó réteg tejfesték száradása után kihagyod a felületzárás lépését, akkor a felület krétatáblaként írható-törölhető.

 

A tejfestéket már korábban kipróbáltam egy kis felületen táblaírásra, és szuperül működött, így bátran vágtam bele ilyen nagy felület átalakításába is. Az Azúr Bagoly Tejfesték  vitathatatlan előnye, hogy 100%-ig vegyszermentes összetételű: ez ilyen nagy felületek festésekor hihetetlen könnyebbséget jelentett a vegyszertartalmú alternatívákhoz képest. A hagyományos táblafestékekhez képest a tejfesték nyilván erősebben kopik, ha nedves szivaccsal törlöd, ezért szerintem alapvetően olyan helyen érdemes alkalmazni, ahol a száraz törlés általában elegendő. A próba kedvéért viszont nedves ruhával is lemostam a felületet: egyrészt nyom nélkül el tudtam távolítani minden maszatot, másrészt egy egyszerű törlés nagyon minimális tejfestéket szedett csak vissza a felületről. Szóval nem leszek szívbajos, ha egyszer-egyszer teljes “tabula rasa”-t kell csinálnom! 🙂

Én egyébként is jobban szeretem a krétamaszatos táblafelületet a steril feketénél; szerintem ez sokkal inkább illik a “vintage” hangulatba. A frissen elkészült krétatáblákat mindenféle festék használata esetén érdemes “beavatni”, azaz átsatírozni krétával azért, hogy a legelső felirat ne égjen bele letörölhetetlenül a felületbe:

 

A táblafelület ezt követően gond nélkül törölhető:

 

A szekrények kihúzóit vastag kenderkötélből készítettük el. A kötéldarabok végére szigszalagot tekertem, hogy ne bomoljanak ki. A rögzítést egyszerű bilincsekkel oldottuk meg.

 

Íme, az elkészült szekrényfrontok (vagyis közülük 4 darab; a szemben lévő fal pontosan ugyanígy van beépítve):

 

Első körben mindenféle mintákat kipróbáltam, így egyelőre még eléggé össze-vissza hatása van… nem tudom még, hogy melyik tetszik legjobban.

 

 

A jobb oldali 4 szekrényben tároljuk az eladásra váró tejfestékeket, felületzárókat és a szállításhoz szükséges csomagolóanyagokat, a bal oldali szekrényekben pedig a bútorfelújításhoz-fotózáshoz szükséges cuccaim bújnak meg.

 

A következő lépés szakszerűen szólva a “gyámfa” és a “támasztódúc” közötti terek beépítése… szóval az íróasztal melletti két üres háromszög kitöltése, na! 🙂 Ez a szerkezet mind a négy sarokban egyforma, de mindenhová kicsit másféle tárolókat terveztem. Az íróasztal mellett például fiókok és nyitott polcok lesznek az irodai dolgok tárolására:

 

Ha ezek valaha elkészülnek, akkor végre megszűnnek majd a Műhelyben a félkész-állapotok, és már csak a dekorációs lépések lesznek hátra! 🙂

 

Ha lemaradtál az előző részekről, akkor itt végigolvashatod a Műhely eddigi történetét.

 



átalakítás sajátgyártásúak

Szólj hozzá!


Kapcsolódó blogbejegyzéseink

A Műhely – Mosdósarok (4)

2016. 04. 29.

A Műhelyben egyelőre egyetlen sarkocska van, amire jól esik ránézni: a mosdó. Jó ideje használatba vettük, ígértem is már, hogy megmutatom… hát íme!

Tovább >

Alkotóműhely – a sütizősarok

2018. 02. 20.

A régit előszeretettel hasznosító vintage stílusba szuperül illenek a dolgok eredeti funkcióját újraértelmező darabok: az Alkotóműhely egyik sarkában akad is erre pár példa: gyere, megmutatom… 🙂

Tovább >

A Műhely – létrapolc (9)

2017. 01. 20.

“Lányom, alkotó ember körül mindig kupleráj van.” – mondotta egyszer apukám, amikor a munkaasztalán lévő káoszt kritizáltam… úgy éreztem, ez az őszintén kicsúszott félmondat végre rólam is leveszi a “rendetlen kislány” bélyeget, és áthelyez a kreatív elmék sokkal magasztosabb kasztjába.

Tovább >

A Műhely – a blogíró-sarok (12)

2019. 02. 08.

Az itthoni műhelyem szépítése az utóbbi évben igencsak hátrasorolódott, pedig itt már a berendezkedés örömteli része: a dekorációs fázis zajlik éppen.:  A „blogíró”-sarok például körülbelül másfél éve alakul (úgy emlékszem, hogy a fotel kárpitozása 2017 nyarán készült el), pedig alig néhány elemből áll csak össze.

Tovább >