Az előszoba az egyik legkedvesebb helyiség az otthonunkban, szerintem. Ez fontos is, hiszen itt ér minket az első benyomás hazatéréskor. Most megmutatom, hogy milyen apró részletek miatt szeretem úgy ezt az egyébként kicsit esetlen teret.
Ilyen volt az előszoba üresen valamikor:
Ez így még nem olyan használható, úgyhogy kellett:
- kabátakasztó
- ülőhely
- cipőtároló
- tárolóbútor, amiben sok ezmegaz elfér
…mindez nagyjából 2,5 m²-en. Jejj! 😅
Itt megnézheted az inspirációgyűjteményemet ehhez a helyiséghez meg úgy általánosságban a „kis előszoba” problematikához.
Ez a hely még nem is annyira végletesen apró, de mivel ez a sarok a lakótér majdnem minden részéből látszik, ezért azt akartam, hogy maradjon szellős. Az nem lett volna jó például, ha egy hatalmas szekrénnyel vagy ilyesmivel összenyomjuk ezt a teret.
Igazából évekig nem ez volt a „főbejárat”, hanem a garázson keresztül közlekedtünk, úgyhogy ekkoriban nem foglalkoztatott annyira ez a sarok. …aztán a férjem a garázsból asztalosműhelyt alakított, tehát egyszer csak fontos lett, hogy mostmár valóban előszobaként funkcionáljon ez a rész.
A vágyam volt egy moziszék, ami tök praktikusnak tűnt (mert hát felhajtható, úgyhogy ilyen kis helyen is szuper), így le is vadásztam egy kétüléses darabot, amiért elzarándokoltunk valahova a világ végéig. …végül sajnos kiderült, hogy itt nem fér el az egyéb cuccok mellett (de még őrzöm a padláson, mert most is reménykedem, hogy egyszer majd valahol jó lesz azért).
A kabátakasztónak pedig megszereztem még sok évvel ezelőtt egy ilyen patinával díszes darabot, de végül itt nem lett jó, mert a láb túl sok helyet foglal, sajnos. Így most az Alkotóműhelyben ez a másodlagos akasztó, ha a nagyobbik fogason esetleg nem fér el a sok kabát.
Szóval ilyen volt átmenetileg elég sokáig az előszoba, amíg nem volt kész a komód:
…hát igazából már itt is látszik, hogy ez így nem praktikus, mert az összes szükséges funkció bizony nem fér el így: a tárolóbútornak már nincs hely. (Ja, és egy szőnyeggel otthonosabb lett volna, de a macska ezt proaktívan kipótolta.)
Itt minden egy légtér (nappaliszoba, étkező, közlekedő, előszoba), ezért kevés a falfelület, úgyhogy a tároláshoz kell minden kínálkozó hely. – Ez a kilátás a nappaliból, például:
Ha nem akarjuk, hogy a nappaliban zsúfoltan legyenek a bútorok, akkor az előszobában is kell tárolnunk ezt-azt: ehhez a férjemmel koprodukcióban készítettünk egy ilyen csinos komódot.
A bútorról itt írtam korábban.
…na, ezután már minden egyéb lépésenként alakulgatott.
Az ajtónkat lefestettem még 1,5 évvel ezelőtt a tejfesték Ében színével (igen, a műanyag is lefesthető, itt olvashatsz róla), ekkor lecseréltem a kilincset is.
A tükör nálunk a közlekedőben van, ami 2 lépés az előszobától, ezért itt már nincs még egy. (A keretet tejfestékkel pácoltam, hogy passzoljon ahhoz a képkerethez, ami az étkezőasztal felett van.)
Az újságtartó a levelek szortírozásához főnyeremény, mert így nem az étkezőasztalon hánykolódik minden, ami még elintézendő kategória: ez az újítás katarzisélmény volt, mert addig minden kajálás előtt frusztráltan félrekotortuk csak a papírhalmokat, hogy egyáltalán előbukkanjon az étkezőasztal.
A moziszékpár helyett végül egy parasztpad lett az ideális választás, mert ez még inkább helykímélő, de mégis tök karakteres darab.
Itt aztán ráismertem, hogy az előző lámpával túl rideg az összhatás, aztán kb. ezer opció átnézegetéséből leszűrtem, hogy nekem bizony egy ilyen szocialista csillár kell. …néha előfordul, hogy amikor a vééégtelen kutakodástól ködös elmeállapotomban kigondolok egy ilyen „nekemcsakazkellmostmár” helyzetet, akkor aztán valóban megtalálom azt a konkrét árucikket, még ha csak egyetlen darab is van épp az egész magyar interneten. 😆
Na, szóval lett ez a szupermenő lámpa a ’70-es évekből (a fafelületeket átviaszoltam, így teljesen felfrissült az egész):
A vadludak is a retró-korszakból valóak. (…és az én fejemben ez a kép összepárosul a Nils Holgerson csodálatos utazása a vadludakkal című klasszikussal, hehehe.) Az élvezetfaktor növeléséhez leradíroztam a képről a riasztóbigyó-doboz zavaró pixeleit (kár, hogy ez az életben nem megvalósítható trükk).
…mindehhez aztán már igazán kellett egy szőnyeg, hogy kicsit összefogjam az egészet (tavaly még úgy kellett felkutatnom az USA-ból, de mostmár egy csomó helyen kapható itthon is hasonló):
A cipőtároláshoz egy kosár a megoldás (a szőnyeg miatt végül lecseréltem a fonottat, hogy legyen egy kis kontraszt): ez a darab egy újrahasznosított kamionkerékből van. (Ez vagány, szerintem… és amúgy tök masszív cucc emiatt.)
Itt a szezonban szükséges cipőinket tároljuk, a maradék egy cipősszekrényben pihen a garázs mellett.
A kabátakasztónak aztán egy nagyon egyszerű darabot választottam, amit átfestettem a tejfesték Tenger színével, mert úgy láttam, hogy kell még egy színfolt oda (ez ugyanaz a szín, amivel az étkezőasztalunkat is lefestettem korábban: lásd itt).
…végül aztán összeállt az egész helyiség, azóta nagyon kényelmesen elvagyunk így.
Sőt: mostanság kifejezetten szeretjük az előszobánkat, mert sok olyan apró mozzanat van itt, amikben tükröződik a saját történetünk… szóval szívmelengető részletek ezek, ami fontos, mert én például evés közben az étkezőasztalnál konkrétan ezt látom, így:
A beszerzőhelyeim:
- lámpa: vatera
- szőnyeg: overstock
- komód: s.k.
- bútorgomb: ZaraHome
- újságtartó: amazon
- váza: H&M
- pampafű: a kertünkből szedtem
- kalapos bácsika: örökség
- kabátakasztó: Pauza
- pad: Pauza
- cipőskosár: artKRAFT
- faldekor: etsy
- koszorú: Iringó
- kilincs: kilincsgyár
- bútorfesték (komód, kabátakasztó, ajtó): Azúr Bagoly Tejfesték
Ha kedved van ahhoz, hogy az otthonodban pár bútordarabot felfrissíts valamilyen izgalmas színnel, akkor ezt a cikket ajánlom a tanuláshoz: BÚTORFESTÉS A-tól Z-ig…
Szólj hozzá!