Az ajtóval szembeni ablak előtt kapott helyet:

A váza fém, csak az óriási fiókjai vannak masszív fából. Ezeket alapos tiszítás után egyszerűen csak bútorviasszal kentem át; a felület karakterét pedig Árnyfekete dekorviasszal emeltem ki.

Picit mindig elmosolyodom, amikor ezeket a hatalmas, az évek gyötrelmétől súlyos fiókokat kihúzom… 🙂

A megtisztításukkal rengeteg munka volt; vastagon zsíros koszréteg fedte a fiókokat kívül-belül. A tisztításhoz az első-második körben mosogatószeres vizet, a harmadik körben denaturált szesz és szalmiákszesz keverékét, a negyedig körben pedig ecetes vizet használtam. Ezen a képen látszik az eredeti és a kikupált állapot közötti kontraszt:

Az asztal lapját cseréltük, mert a gerendák nagyon rossz minőségű fából készültek (pedig valószínűleg nemrég telepíthette őket az előző tulaj, mert ezeken nyoma sem volt olyan intenzív használatnak, mint a fiókokon). A fenyőgerendákat először öregítettem, majd Ében tejfestékkel pácoltam, így egy nagyon izgalmas, füstös árnyalatot kapott a fa. A felületvédelmet 4 réteg tungolaj adja: így mindenféle koszt-foltot könnyedén le tudok törölni a fáról.
(Ja, igen! Az IKEA-ban szuper, pint-méretű üveg mérőpoharakat lehet kapni párszáz forintért: tejfesték-keveréshez éppen ideálisak! A műanyag mérőpoharakat sokkal nehezebb tisztán tartani, szerintem.)

A Műhelyasztaltól balra felszereltünk egy karos lámpát, ez szuperül megvilágítja a munkaterületet; ha pedig épp nincs szükség rá, akkor ki tudom hajtani, hogy ne legyen útban.

Ezt a lámpát is használtam vettem. A rögzítéshez szükséges tartozéka hiányzott, így kreatívan kellett megoldani a felszerelését (igen, az ott egy ajtóretesz):

Most a Műhelyben a legsürgetőbb kihívás újra a rendrakás lesz… remélem, év elejére sikerül felszámolni a káosz nagyobbik részét.

Legközelebb a tető íve alá készült tárolókat mutatom majd meg! 🙂
Ha lemaradtál az előző részekről, akkor itt végigolvashatod a Műhely eddigi történetét.
Szólj hozzá!