A Műhelybe már rééégóta kieszeltem, hogy egy igazi, öreg, viseltes műhelyasztalt szeretnék munkaállomásnak. Ezt a satupadot több hónapnyi keresgélés után a Jófogáson vadásztam le. A vicc az volt a sztoriban, hogy az eladó “újszerű”-ként hirdette, én pedig éppen a leharcolt, tökéletlen, mesemondós fafiókjai miatt szerettem bele, az újszerű állapotú darabok nem is hoztak lázba. Így valószínűleg mindketten úgy éreztük, ezzel az adásvétellel megcsináltuk az évszázad üzletét. 😀
Az ajtóval szembeni ablak előtt kapott helyet:
A váza fém, csak az óriási fiókjai vannak masszív fából. Ezeket alapos tiszítás után egyszerűen csak bútorviasszal kentem át; a felület karakterét pedig Árnyfekete dekorviasszal emeltem ki.
Picit mindig elmosolyodom, amikor ezeket a hatalmas, az évek gyötrelmétől súlyos fiókokat kihúzom… 🙂
A megtisztításukkal rengeteg munka volt; vastagon zsíros koszréteg fedte a fiókokat kívül-belül. A tisztításhoz az első-második körben mosogatószeres vizet, a harmadik körben denaturált szesz és szalmiákszesz keverékét, a negyedig körben pedig ecetes vizet használtam. Ezen a képen látszik az eredeti és a kikupált állapot közötti kontraszt:
Az asztal lapját cseréltük, mert a gerendák nagyon rossz minőségű fából készültek (pedig valószínűleg nemrég telepíthette őket az előző tulaj, mert ezeken nyoma sem volt olyan intenzív használatnak, mint a fiókokon). A fenyőgerendákat először öregítettem, majd Ében tejfestékkel pácoltam, így egy nagyon izgalmas, füstös árnyalatot kapott a fa. A felületvédelmet 4 réteg tungolaj adja: így mindenféle koszt-foltot könnyedén le tudok törölni a fáról.
(Ja, igen! Az IKEA-ban szuper, pint-méretű üveg mérőpoharakat lehet kapni párszáz forintért: tejfesték-keveréshez éppen ideálisak! A műanyag mérőpoharakat sokkal nehezebb tisztán tartani, szerintem.)
A Műhelyasztaltól balra felszereltünk egy karos lámpát, ez szuperül megvilágítja a munkaterületet; ha pedig épp nincs szükség rá, akkor ki tudom hajtani, hogy ne legyen útban.
Ezt a lámpát is használtam vettem. A rögzítéshez szükséges tartozéka hiányzott, így kreatívan kellett megoldani a felszerelését (igen, az ott egy ajtóretesz):
Most a Műhelyben a legsürgetőbb kihívás újra a rendrakás lesz… remélem, év elejére sikerül felszámolni a káosz nagyobbik részét.
Legközelebb a tető íve alá készült tárolókat mutatom majd meg! 🙂
Nagy munkák zárultak le a Műhely környékén az elmúlt két hétben: tetőépítés, falbontás… Megtapasztaltuk azt is, létfontosságúak-e a tetőcserepek egy háromnapos esőben. (Nem.) Ezzel a zajos munkák nagy részét (de még nem egészét) magunk mögött tudhatjuk!
Tovább >
Van, akinek az ősz mufurc, lehangoló időszak: a nyári napsugarak bánatos búcsúztatása, a nyirkos, undok és sötét hónapok eljövetele. Van, aki az újrakezdés lehetőségét látja ebben az évszakban: hűvös fejjel, új lendülettel lát neki a feladatoknak. – Én most egy kicsit vagyok mind a kettő: szomorkásan veszem tudomásul, hogy lassan vége a teraszon festegetős időszaknak… és nagy-nagy boldogsággal tervezgetem az immár négy fallal bíró bútorfestő műhelyünket!
Tovább >
A Műhelyben eredetileg arra gondoltam, hogy meghagyom a betonaljzatot nyers formájában, így egyszerre spóroljuk meg a további burkolat költségét, illetve kapunk egy egyedi és vagány padlózatot. Nos, ez nem jött be.
Tovább >
Elkészült a hajópadló a Műhelyben, jupijééé! Hihetetlenül örülünk! 🙂 A padlófestés és -olajozás rejtelmeiről olvashatsz ebben a bejegyzésben.
Tovább >
Szólj hozzá!