A Műhelybe már rééégóta kieszeltem, hogy egy igazi, öreg, viseltes műhelyasztalt szeretnék munkaállomásnak. Ezt a satupadot több hónapnyi keresgélés után a Jófogáson vadásztam le. A vicc az volt a sztoriban, hogy az eladó “újszerű”-ként hirdette, én pedig éppen a leharcolt, tökéletlen, mesemondós fafiókjai miatt szerettem bele, az újszerű állapotú darabok nem is hoztak lázba. Így valószínűleg mindketten úgy éreztük, ezzel az adásvétellel megcsináltuk az évszázad üzletét. 😀
Az ajtóval szembeni ablak előtt kapott helyet:
A váza fém, csak az óriási fiókjai vannak masszív fából. Ezeket alapos tiszítás után egyszerűen csak bútorviasszal kentem át; a felület karakterét pedig fekete dekorviasszal emeltem ki.
Picit mindig elmosolyodom, amikor ezeket a hatalmas, az évek gyötrelmétől súlyos fiókokat kihúzom… 🙂
A megtisztításukkal rengeteg munka volt; vastagon zsíros koszréteg fedte a fiókokat kívül-belül. A tisztításhoz az első-második körben mosogatószeres vizet, a harmadik körben denaturált szesz és szalmiákszesz keverékét, a negyedig körben pedig ecetes vizet használtam. Ezen a képen látszik az eredeti és a kikupált állapot közötti kontraszt:
Az asztal lapját cseréltük, mert a gerendák nagyon rossz minőségű fából készültek (pedig valószínűleg nemrég telepíthette őket az előző tulaj, mert ezeken nyoma sem volt olyan intenzív használatnak, mint a fiókokon). A fenyőgerendákat először öregítettem, majd Ében tejfestékkel pácoltam, így egy nagyon izgalmas, füstös árnyalatot kapott a fa. A felületvédelmet 4 réteg tungolaj adja: így mindenféle koszt-foltot könnyedén le tudok törölni a fáról.
(Ja, igen! Az IKEA-ban szuper, pint-méretű üveg mérőpoharakat lehet kapni párszáz forintért: tejfesték-keveréshez éppen ideálisak! A műanyag mérőpoharakat sokkal nehezebb tisztán tartani, szerintem.)
A Műhelyasztaltól balra felszereltünk egy karos lámpát, ez szuperül megvilágítja a munkaterületet; ha pedig épp nincs szükség rá, akkor ki tudom hajtani, hogy ne legyen útban.
Ezt a lámpát is használtam vettem. A rögzítéshez szükséges tartozéka hiányzott, így kreatívan kellett megoldani a felszerelését (igen, az ott egy ajtóretesz):
Most a Műhelyben a legsürgetőbb kihívás újra a rendrakás lesz… remélem, év elejére sikerül felszámolni a káosz nagyobbik részét.
Legközelebb a tető íve alá készült tárolókat mutatom majd meg! 🙂
Úgy sejtem, hogy minden otthonban akad egy-két béna sarok, ahol túl kevés a hely bármilyen komolyabb bútornak, de túl nagy a hely ahhoz, hogy csak úgy üresen hagyjuk…
Tovább >
Elkészült a hajópadló a Műhelyben, jupijééé! Hihetetlenül örülünk! 🙂 A padlófestés és -olajozás rejtelmeiről olvashatsz ebben a bejegyzésben.
Tovább >
A bútornádazás is egy olyan dolog, amiről néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyennel szórakozom majd, pedig igazából nagyon egyszerű az egész, úgyhogy mostmár bátorítalak is, hogy fogj csak hozzá, mert marha jó kaland!
Tovább >
Az itthoni műhelyem szépítése az utóbbi évben igencsak hátrasorolódott, pedig itt már a berendezkedés örömteli része: a dekorációs fázis zajlik éppen.: A „blogíró”-sarok például körülbelül másfél éve alakul (úgy emlékszem, hogy a fotel kárpitozása 2017 nyarán készült el), pedig alig néhány elemből áll csak össze.
Tovább >
