A Műhelybe már rééégóta kieszeltem, hogy egy igazi, öreg, viseltes műhelyasztalt szeretnék munkaállomásnak. Ezt a satupadot több hónapnyi keresgélés után a Jófogáson vadásztam le. A vicc az volt a sztoriban, hogy az eladó “újszerű”-ként hirdette, én pedig éppen a leharcolt, tökéletlen, mesemondós fafiókjai miatt szerettem bele, az újszerű állapotú darabok nem is hoztak lázba. Így valószínűleg mindketten úgy éreztük, ezzel az adásvétellel megcsináltuk az évszázad üzletét. 😀
Az ajtóval szembeni ablak előtt kapott helyet:
A váza fém, csak az óriási fiókjai vannak masszív fából. Ezeket alapos tiszítás után egyszerűen csak bútorviasszal kentem át; a felület karakterét pedig Árnyfekete dekorviasszal emeltem ki.
Picit mindig elmosolyodom, amikor ezeket a hatalmas, az évek gyötrelmétől súlyos fiókokat kihúzom… 🙂
A megtisztításukkal rengeteg munka volt; vastagon zsíros koszréteg fedte a fiókokat kívül-belül. A tisztításhoz az első-második körben mosogatószeres vizet, a harmadik körben denaturált szesz és szalmiákszesz keverékét, a negyedig körben pedig ecetes vizet használtam. Ezen a képen látszik az eredeti és a kikupált állapot közötti kontraszt:
Az asztal lapját cseréltük, mert a gerendák nagyon rossz minőségű fából készültek (pedig valószínűleg nemrég telepíthette őket az előző tulaj, mert ezeken nyoma sem volt olyan intenzív használatnak, mint a fiókokon). A fenyőgerendákat először öregítettem, majd Ében tejfestékkel pácoltam, így egy nagyon izgalmas, füstös árnyalatot kapott a fa. A felületvédelmet 4 réteg tungolaj adja: így mindenféle koszt-foltot könnyedén le tudok törölni a fáról.
(Ja, igen! Az IKEA-ban szuper, pint-méretű üveg mérőpoharakat lehet kapni párszáz forintért: tejfesték-keveréshez éppen ideálisak! A műanyag mérőpoharakat sokkal nehezebb tisztán tartani, szerintem.)
A Műhelyasztaltól balra felszereltünk egy karos lámpát, ez szuperül megvilágítja a munkaterületet; ha pedig épp nincs szükség rá, akkor ki tudom hajtani, hogy ne legyen útban.
Ezt a lámpát is használtam vettem. A rögzítéshez szükséges tartozéka hiányzott, így kreatívan kellett megoldani a felszerelését (igen, az ott egy ajtóretesz):
Most a Műhelyben a legsürgetőbb kihívás újra a rendrakás lesz… remélem, év elejére sikerül felszámolni a káosz nagyobbik részét.
Legközelebb a tető íve alá készült tárolókat mutatom majd meg! 🙂
“Lányom, alkotó ember körül mindig kupleráj van.” – mondotta egyszer apukám, amikor a munkaasztalán lévő káoszt kritizáltam… úgy éreztem, ez az őszintén kicsúszott félmondat végre rólam is leveszi a “rendetlen kislány” bélyeget, és áthelyez a kreatív elmék sokkal magasztosabb kasztjába.
Tovább >
Nagy munkák zárultak le a Műhely környékén az elmúlt két hétben: tetőépítés, falbontás… Megtapasztaltuk azt is, létfontosságúak-e a tetőcserepek egy háromnapos esőben. (Nem.) Ezzel a zajos munkák nagy részét (de még nem egészét) magunk mögött tudhatjuk!
Tovább >
Az előszoba az egyik legkedvesebb helyiség az otthonunkban, szerintem. Ez fontos is, hiszen itt ér minket az első benyomás hazatéréskor. Most megmutatom, hogy milyen apró részletek miatt szeretem úgy ezt az egyébként kicsit esetlen teret.
Tovább >
A régit előszeretettel hasznosító vintage stílusba szuperül illenek a dolgok eredeti funkcióját újraértelmező darabok: az Alkotóműhely egyik sarkában akad is erre pár példa: gyere, megmutatom… 🙂
Tovább >
Szólj hozzá!