Alkotóműhely – tervek

Az elmúlt 2 évben budapesti tanfolyamainknak a HellóAnyu adott otthont: imádjuk a hely hangulatát, rajongunk a konyháról kikerülő házias ízekért, hálásak vagyunk a csapat vendégszeretetéért. – …ugyanakkor kezdett egyre fárasztóbbá válni az egy autónyi felszerelést minden hónapban összecsomagolni-felpakolni-kirakodni-hazahordani. …aztán meg: régóta szerettük volna a workshop-ok alkalmával valódi bútordarabokon megmutatni a Tejfesték csodáit.

Szóval ábrándoztunk… egy saját alkotóműhelyről, ami éppen a bútorfestési tanfolyamokhoz ideális. No de mégis hol akadna Budapesten tágas (ugyanakkor megfizethető), könnyen megközelíthető (de mégsem zajos) helyiség? – Nézelődtünk. A helyzet igen kiábrándítónak mutatkozott… amíg egyszer csak rá nem találtunk a leendő Alkotóműhelyre:

Igen, első látásra beleszerettünk a szépséges burkolatba, a hatalmas ablakokba, a szuperül kialakított galériába!

A kulcsokat október első hetében vettük át. Az első workshop-ot november 11-ére ütemeztük. – Így nagyjából 1,5 hónapunk volt arra, hogy megálmodjuk a hely kialakítását és előteremtsük az alapvető berendezést.

Az átalakításnak ezzel persze korántsem értünk a végére: a munkafolyamatot lépésről-lépésre nyomon követheted majd itt, a blogon.

Az első lépésként azt szeretném megmutatni, hogy nagyvonalakban mik a terveink. 🙂

Amikor egy helyiség berendezéséhez hozzáfogok, akkor két dolgot szoktam elsőként eldönteni.

• Az egyik, hogy milyen hangulatot-stílust szeretnék megvalósítani: itt nem feltétlenül valamilyen konkrét irányzat megnevezését keresem (bár a legjobb az, amikor ez is megkerül), inkább arra törekszem, hogy a fejemben kikristályosodjanak a tér jellemzéséhez szükséges sarokpontok… valahogy így: elegáns vonalvezetésű darabok, sok-sok festett bútor, sötét fafelületek, DIY-megoldások, természetes anyagok, itt-ott modern/indusztriális/skandináv részletek. (…mindezt azt hiszem, a „vintage eklektika” címke foglalja talán össze, de ez végülis tök mindegy szerintem.)
• A másik, hogy milyen palettát szeretnék kialakítani. Szeretem a színekkel összefogni egy tér különféle elemeit: ehhez 3-5 árnyalatot választok általában egy-egy térbe. – Az Alkotóműhely esetében a burkolat szürkészöldje és a nyílászárók mentazöldje adott volt, így ezek kiegészítésére döntöttem az indigókék (Esőfelhő), a fakótürkiz (Provence) és a világosszürke (Füst) mellett. Az alapvetően hűvös árnyalatokat aztán kisebb-nagyobb foltokban melegbarna fafelületek egyensúlyozzák majd ki, méghozzá egy cseppnyi feketével megfűszerezve.

A türkiz, a szürke és a menta tökéletesen kapcsolódnak a helyiség alapszíneihez: az indigókék nélkül így kifejezetten unalmas lenne a tér. – Az IKEA-ban szuper textileket találtam ebben az árnyalatban, amiket mintha éppen egy festésre inspiráló műhelybe álmodtak volna meg: az alsó kettőt a függönyökhöz, a felső kettőt a székpárnákhoz választottam.

No, innentől már nincs is más hátra, mint ezt a két alapvető elhatározást szem előtt tartva kitalálni-kiválogatni a szükséges dolgokat. 😀

ÍME, A TERVEK!

(…illetve a képeken az, hogy milyen volt az Alkotóműhely, amikor először beléptünk ide.)

A bejárati ajtó felől nézve belátható az egész leendő alkotótér:

1. a neonlámpákat dizájnosabb világításra cseréljük
2. a terem közepén 6 darab asztal kap helyet
3. a fal mellett egy elég széles, de nem túl mély komódban tároljuk majd a workshop-okhoz szükséges kellékeket
4. a legnagyobb falszakaszon mutatjuk be a tejfesték csodaszép színeit
5. a rövidebbik falra egy hatalmas krétatáblát erősítünk
6. a galérián lévő tárolóhelyiséget függöny rejti majd el

1. az ablakok között egy klasszikus vonalvezetésű vitrinben tároljuk majd a workshop-on használt festékeket-felületkezelőket
2. az ablakok között lévő kiállásokhoz szuper falikarokat szereztem be 🙂

A bejárattal szemben lévő sarokból a hatalmas ablakokra nyílik rálátás:

1. új borítást kap a gázóraszekrény
2. a lépcső elé kerül a falra egy fogas
3. a lépcsőt lefestjük
4. a mosdó falán átvezetjük a vízvezetékeket, a lépcső alá készítünk egy mosdószekrényt: így vízvételre-mosogatásra akkor is lesz lehetőség, ha a mosdó éppen foglalt
5. a zománccal festett ajtót átfestjük tejfestékkel
6. a bejárat mellé készítünk egy fogadópultot (ez lehajtható lesz, így amikor nem használjuk, nem foglal majd helyet)

A galéria a szünetekben a feltöltődés terepe lesz:

1. a kiugró részen egy relax-sarkot alakítunk ki egy kényelmes fotellel
2. a sarokba egy nagy tálalószekrény kerül, ami alkalmas lesz a csészék-bögrék-poharak és a teázás-kávézás egyéb kellékeinek tárolására: ez lesz a pici „konyha”
3. a neonlámpákat itt is lecseréljük elegáns mennyezeti világításra
4. a lépcső megvilágításához egy vagány műhelylámpát szereztem be, amit falikarként erősítünk fel
5. a galéria korlátját hangulatvilágítás dobja majd fel

1. a sarokban kap helyet a tálalóasztal, amin a harapnivalót-szörpöt kínáljuk a megfáradt alkotóknak
2. a lépcsővel szembeni falszakaszra egy kisebb komód kerül
3. a komód fölé egy kicsi fotógaléria kerül majd, ahonnan a szünetben a kávészürcsölés és sütimajszolás közben inspirációt lehet majd gyűjteni
4. a tárolórészt leválasztó tolóajtót függönnyel takarjuk el

A megvalósításhoz hozzákezdve az első dolgunk az volt, hogy kifestettük az egész helyiséget. A törtfehér falakat és a bézsszínű fémrészeket mind fehérre mázoltattuk, mert azt szerettük volna, hogy a tejfesték-színek szemügyrevételekor a környező felületek a lehető legkevésbé torzítsák az árnyalatokat. – Ez az apró átalakítás ráadásul a térérzeten is rengeteget javított: sokkal szellősebb hatású lett a műhely így. 🙂

…innen folytatom a mesét legközelebb!

Ha lemaradtál az előző részekről, akkor itt végigolvashatod a Alkotóműhely eddigi történetét.