

Régóta szerettünk volna egy belvárosi műhelyt, de nem gondoltuk, hogy ez az álmunk ilyen hamar megvalósul! 🙂 – Ezentúl a VII. kerületi Alkotóműhelyünkben várunk szeretettel workshop-jaink alkalmával.
Régóta szerettünk volna egy belvárosi műhelyt, de nem gondoltuk, hogy ez az álmunk ilyen hamar megvalósul! 🙂 – Ezentúl a VII. kerületi Alkotóműhelyünkben várunk szeretettel workshop-jaink alkalmával.
Az elmúlt 2 évben budapesti tanfolyamainknak a HellóAnyu adott otthont: imádjuk a hely hangulatát, rajongunk a konyháról kikerülő házias ízekért, hálásak vagyunk a csapat vendégszeretetéért. – …ugyanakkor kezdett egyre fárasztóbbá válni az egy autónyi felszerelést minden hónapban összecsomagolni-felpakolni-kirakodni-hazahordani. …aztán meg: régóta szerettük volna a workshop-ok alkalmával valódi bútordarabokon megmutatni a Tejfesték csodáit.
Szóval ábrándoztunk… egy saját alkotóműhelyről, ami éppen a bútorfestési tanfolyamokhoz ideális. No de mégis hol akadna Budapesten tágas (ugyanakkor megfizethető), könnyen megközelíthető (de mégsem zajos) helyiség? – Nézelődtünk. A helyzet igen kiábrándítónak mutatkozott… amíg egyszer csak rá nem találtunk a leendő Alkotóműhelyre:
Igen, első látásra beleszerettünk a szépséges burkolatba, a hatalmas ablakokba, a szuperül kialakított galériába!
A kulcsokat október első hetében vettük át. Az első workshop-ot november 11-ére ütemeztük. – Így nagyjából 1,5 hónapunk volt arra, hogy megálmodjuk a hely kialakítását és előteremtsük az alapvető berendezést.
Az átalakításnak ezzel persze korántsem értünk a végére: a munkafolyamatot lépésről-lépésre nyomon követheted majd itt, a blogon.
Az első lépésként azt szeretném megmutatni, hogy nagyvonalakban mik a terveink. 🙂
A türkiz, a szürke és a menta tökéletesen kapcsolódnak a helyiség alapszíneihez: az indigókék nélkül így kifejezetten unalmas lenne a tér. – Az IKEA-ban szuper textileket találtam ebben az árnyalatban, amiket mintha éppen egy festésre inspiráló műhelybe álmodtak volna meg: az alsó kettőt a függönyökhöz, a felső kettőt a székpárnákhoz választottam.
No, innentől már nincs is más hátra, mint ezt a két alapvető elhatározást szem előtt tartva kitalálni-kiválogatni a szükséges dolgokat. 😀
(…illetve a képeken az, hogy milyen volt az Alkotóműhely, amikor először beléptünk ide.)
A bejárati ajtó felől nézve belátható az egész leendő alkotótér:
A bejárattal szemben lévő sarokból a hatalmas ablakokra nyílik rálátás:
A galéria a szünetekben a feltöltődés terepe lesz:
A megvalósításhoz hozzákezdve az első dolgunk az volt, hogy kifestettük az egész helyiséget. A törtfehér falakat és a bézsszínű fémrészeket mind fehérre mázoltattuk, mert azt szerettük volna, hogy a tejfesték-színek szemügyrevételekor a környező felületek a lehető legkevésbé torzítsák az árnyalatokat. – Ez az apró átalakítás ráadásul a térérzeten is rengeteget javított: sokkal szellősebb hatású lett a műhely így. 🙂
…innen folytatom a mesét legközelebb!
A régit előszeretettel hasznosító vintage stílusba szuperül illenek a dolgok eredeti funkcióját újraértelmező darabok: az Alkotóműhely egyik sarkában akad is erre pár példa: gyere, megmutatom… 🙂
Tovább >Nagy munkák zárultak le a Műhely környékén az elmúlt két hétben: tetőépítés, falbontás… Megtapasztaltuk azt is, létfontosságúak-e a tetőcserepek egy háromnapos esőben. (Nem.) Ezzel a zajos munkák nagy részét (de még nem egészét) magunk mögött tudhatjuk!
Tovább >A bútorvadászat általában nem egy kétperces műfaj, főleg akkor, ha kifejezetten határozott elképzelések mentén műveljük… szerintem mégis érdemes kivárni azt, hogy a megálmodott darab szembejöjjön, mert egy szeretnivaló bútorban aztán igazán hosszan lehet gyönyörködni.
Tovább >“Lányom, alkotó ember körül mindig kupleráj van.” – mondotta egyszer apukám, amikor a munkaasztalán lévő káoszt kritizáltam… úgy éreztem, ez az őszintén kicsúszott félmondat végre rólam is leveszi a “rendetlen kislány” bélyeget, és áthelyez a kreatív elmék sokkal magasztosabb kasztjába.
Tovább >
Szólj hozzá!