

Az előszoba berendezéséhez kellett egy tárolószekrény… mégpedig olyan, ami jól rendszerezhető, de nem foglal túl nagy helyet (mert az előszoba nálunk valójában csak egy sarok).
Az előszoba berendezéséhez kellett egy tárolószekrény… mégpedig olyan, ami jól rendszerezhető, de nem foglal túl nagy helyet (mert az előszoba nálunk valójában csak egy sarok).
A kedvenceim a shaker-jellegű bútorok a magasztosan egyszerű vonalvezetésük miatt, így hát ez a stílus volt az inspiráció. A bútorkészítés a már megszokott „Ági tervez, Gyula végez” szereposztás szerint működött most is.
A bútorok között úgy általában sok-sok forma van, amik levesznek a lábamról, de ezek közül is dobogós helyen szerepelnek az ilyesféle magas komódok. A típus neve angolul „highboy”, ami igencsak találó, mert éppen olyan daliás arányokkal bírnak ezek a darabok, mint egy szépen megtermett fiú… úgyhogy így emlegettük ezt a projektet… és hát sűrűn emlegettük, mert jóóó sokáig tartott, amíg elkészültünk vele.
Na, de a lényeg az, hogy végül meglett:
Ez az első dolog, amit hazaérkezéskor meglátunk, így fontos az, hogy a hangulathoz sokat ad ez a darab.
Hát morfondíroztam egy darabig, hogy milyen dekorációt tegyek köréje… Képet? Tükröt? Kosarat? – …aztán a kincsestáramban megleltem ezt a mókás öregapót! Juppííí! A férjem ugyan tiltakozott, de fel voltam készülve a megfelelő válasszal: „Hát hiszen ez a családodból származott becses örökség!” Hehe. (…tényleg az!)
Ez a bútor jó apropó volt ahhoz is, hogy egy külön cikkben összefoglaljam a kezeletlen fa festéséhez a legfontosabb okosságokat. – Lásd itt.
Az ajtók mögött fiókok rejtőznek, amik épp elég magasak ahhoz, hogy a kesztyűk-sapkák, a ritkán használatos elektromos ezmegaz stb. elférjenek itt.
A fiókok alatt lévő kitüntetett hely a macska étkeztetéséhez szükséges eszközöknek van fenntartva (plusz egy-két táska is idefér még).
Azt már csak az összeszerelés során vettem észre, hogy a fogantyúk formája milyen klasszul rímel a fiókok alakjára:
…ha már a tetszetős vonalakról van szó, akkor a lábazat is megér egy külön kitérőt:
A komódhoz egy speciális árnyalatot kevertem: itt megtalálod hozzá a pontos receptet.
Itt pedig megmutatom a kész előszobánkat, ahol ez a bútor is helyet kapott.
Sokszor kérdezitek, hogy lehet-e a tejfestéket a vizes helyiségekben alkalmazni. – Igen: mindez a megfelelő felületvédelmen múlik csak! 🙂 Az Alkotóműhely mosdópultját is ezt az elvet szem előtt tartva készítettük.
Tovább >A tejfesték-választékban van már sokfajta csodaszép zöld, ám egy szín még mindenképpen hiányzott a kínálatból: az a kékes tónusokkal gazdagított, de mégis bársonyos hatású zöld, ami a természetben is olyan izgalmas árnyalat… na, hát még egy bútoron milyen különleges szín lehet ez! – A legújabb színünkhöz a hamvas zsályalevelekről szereztem az ötletet.
Tovább >
A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂
Tovább >A bútornádazás is egy olyan dolog, amiről néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyennel szórakozom majd, pedig igazából nagyon egyszerű az egész, úgyhogy mostmár bátorítalak is, hogy fogj csak hozzá, mert marha jó kaland!
Tovább >
Szólj hozzá!