ilyen egy klasszikus bútorfelújítás:

Na de a lényeg inkább az, hogy a bútorral mi lett!

Az inspiráció erről az Erdélyből szuvenírként őrizgetett szőnyegről jött:

…amihez úgy éreztem, hogy egy régebbről elrakott bútorom éppen passzol majd.

nulla

Az egész ügy valamikor évekkel ezelőtt elkezdődött ugyan, de az előtörténetről mostanra annyi emlékem van csak, hogy kapkodva csináltam hülyeségeket egymás után a bútoron. Hát így néz ki, amikor csak úgy ötletszerűen fogunk hozzá egy átalakításhoz:

(…éppen az ilyen marhaságokat spórolhatod meg, ha a már begyűjtött tapasztalatokra támaszkodva csinálod a bútorfelújításaidat.)

És itt látszik azért, hogy néhány katasztrófával is súlyosbodott még a helyzet, mert a komódka olajfoltokkal pettyezett felülettel jött elő a raktárunk mélyéről:

…a horror ráadásul közelebbről látszik csak tényleg: ez a felület valószínűleg vizet is kaphatott, amitől csúful megrepedezett:

egy

Hát elkezdtem a szokásos érdesítéssel a folyamatot. Az Esőfelhő szín kívülről nagyon könnyen elengedett (pedig amúgy korrektnek látszott a felület, úgyhogy meglepődtem… egy instabil felület ugyanakkor sok-sok kellemetlenséget okozhatott volna, ha egyszerűen csak átfestem, úgyhogy igazából örültem, hogy a probléma még ebben a fázisban megmutatkozott). A Kagylóhéj szín belülről viszont az érdesítés után is kitartott (úgyhogy itt nyugodtan festettem át a korábban felvitt tejfesték-rétegeket).

kettő

Az olajfoltokat a csiszolással természetesen nem oldottam meg (hiszen a fa pórusaiból még a csiszolópapír sem bányássza ki az anyagot).

A tervem az volt, hogy ha elég makacs a cucc ahhoz, hogy a fatapaszrétegen is átszivárogjon, akkor majd kitalálom, hogy hogyan zárjam le a felületet, de amíg nem láttam, hogy milyen komoly a probléma, addig nem akartam felesleges lépésekkel szöszölni.

…és végül nem is kellett! A fatapaszból viszont majdnem új felületet építettem:

A bútorfoltozgatás egy iteratív folyamat: tapaszolunk, csiszolunk, simogatunk, aztán ha még mindig nincs szintben a felület, akkor jön még egy ilyen kör… Ám ugyanekkor belülről már haladhattam a festéssel is (Éljeeen!).

Az ütődésnyomokat meg a kisebb hiányokat is kijavítottam ebben a lépésben. Itt úgy nézett ki a bútor, mint aki komoly küzdelmekből épül fel éppen:

(A nagyobb hiányok pótlásához a fatapasz önmagában már nem felel meg:

…de ez a következő bejegyzés témája lesz majd.)

három

…ééés amikor belül eljutottam a színfedésig, kívül pedig szépen szintben volt már minden javított foltocska, akkor elkövetkezhetett a leglátványosabb (és ezért szerintem a legélvezetesebb) szakasz:

Hát nézd csak meg… Ugye, hogy ez a szín tényleg gyógyír sok-sok bajra?

A Rozsda az egyik legnépszerűtlenebb színünk, pedig szerintem elképesztően menő ez az árnyalat!

Ugyan itt már az első tejfesték-réteg is majdnem tökéletesen fedett, de én azért csak festettem szorgalmasan tovább (mindig legalább 2 rétegben viszem fel a tejfestéket, mert így például a simítócsiszolásnál nem kell izgulnom, hogy véletlenül átcsiszolom a festékréteget… meg mert megrögzött maximalista is vagyok, hehehe). A komódra így is kevesebb, mint 2 dl tejfestéket használtam el.

négy

A simítócsiszolással aztán úgy tűnhet, hogy valahogyan megint egy befejezetlenebb fázisba kerültünk. (…pedig nem! Itt már örültem, hogy a célegyenesben van a bútor.)

öt

Az olajozáskor már csupa öröm, hogy egy bársonyos felületet fixálhatunk ilyen szépen:

A kenderolaj most is lenyűgözött azzal, ahogyan egy mozdulattal kiadja a szín gyönyörűen telített tónusait (mintha nem is ecset, hanem varázspálca volna a kezemben), úgyhogy gondoltam, hogy a fafelületeknek is jusson csak egy réteg a csodából:

Hát olyan ez a szín, hogy a fejemben folyamatosan az a dilemma kattogott, hogy a bútorokat vajon meg lehet-e ölelni:

(…és amúgy meg lehet! Igen!)

A palettánkon vannak játékos árnyalataink (itt meg itt meg itt), de a Rozsda nem ilyen.

A színválasztáskor így járhattam volna a tradicionális utat (a mélybordó például szépen mutat a Kagylóhéjjal, a Marcipánnal), de végül inkább csavartam egyet az egészen, hogy a stílus még a Rozsda komolyságával együtt is friss legyen:

A fogantyúkat is úgy választottam, hogy áthúzzam az egészet a klasszikus irányból a modern hangulathoz:

Ez a minta a dekupázspapír-választékunkból pedig hihhhetetlenül passzol az egészhez:

Ez a bútor búcsúztatja a terepet, ahol eddig az átalakításaimon dolgozhattam. A bútorfestéssel kapcsolatban viszont vannak ám még terveim, mert szerintem a bútorátalakításokban megunhatatlan (és néha gyógyító) varázslat van.

a felújításhoz szükséges anyagok, eszközök: bútorfesték Rozsda színben, bútorfesték Balaton színben, Extra-Bond, kenderolaj, csiszolópapír (közepes és finom), ecset a bútorfestéshez, ecset az olajozáshoz, maszkolószalag, fatapasz, spakli, bútorgomb