A bútorfestés előtt sokszor kérdezitek, hogy “Mi lesz, ha elrontom?!”. – Nos, ez éppen egy olyan történet, amiből megláthatod, hogy mi lesz ilyenkor. 😅
Ez a szék bizony egy kicsit kacifántos úton jutott a megszépülésig: amikor először elkészültem a bútorfestéssel, akkor nem volt igazán szimpatikus az eredmény… úgyhogy nekifogtam az egésznek még egyszer!
Ez a szék még az első darabok között volt, amiket felújításhoz összevadásztam soook idővel ezelőtt.
Így nézett ki akkoriban:
A szék formája szerintem igazán elegáns, de ezt sem a kárpit, sem a stílus nem hangsúlyozta jól.
Ez a darab arról nevezetes, hogy rajta tanultam meg kb. 5 évvel ezelőtt azt, hogy soha nem érdemes közvetlenül a bútoron kísérletezni új technikákkal (aztán azóta ezt a tanácsot bölcsen osztogatom, hogy Te például már okosabban csinálhasd mindezt)…
Az történt, hogy először egy finoman régies felületet szerettem volna Kagylóhéj színben: el is készült a bútorfestés, le is viaszoltam az egészet, de úgy ítéltem, hogy a repesztés nem sikerült jól, így lecsiszoltam egy részét… Itt újabb ihletet kaptam, úgyhogy ezután már egy nagggyon rusztikus felületet céloztam inkább, így rámentem egy másik színnel is, aminél reménykedtem, hogy majd a viasz miatt szépen lepereg a tejfesték. – Ez amúgy nem volt rossz ötlet, de nem volt meg még a tapasztalatom ehhez a technikához… Na és hát jobb lett volna, ha először nem közvetlenül a bútoron kísérletezgetek. 😀
Mindegy, mert itt elfogyott már a türelmem (ráadásul közben megérkezett a kárpit is, amit rendeltem rá), úgyhogy rámondtam, hogy jó lesz ez így, végülis rusztikusat szerettem volna… na, hát ez igencsak az lett:
Hát, ma már azt mondom, hogy ez bizony gáz… pedig voltak pillanatok, amikor egészen büszke voltam így rá (valószínűleg elhomályosította az ítélőképességemet az öröm, amit afelett éreztem, hogy magáról a technikáról rengeteget megtanultam a bénázás közben), de összességében mégsem sikerült megbarátkoznom így az egésszel… úgyhogy elástam, hogy majd egyszer nekidurálom magam megint.
Ez a „majd egyszer” most nyáron következett el, amikor egy felpaprikázott hangulatomban fogtam a 100-as (majd a 150-es) csiszolópapírt, aztán megkopasztottam az egészet kb. 1 óra alatt. (…azért kellett a szokásos érdesítés helyett alaposan megcsiszolnom ezt a széket, mert egy bársonyos textúra kialakítása volt a célom, amihez pedig egyenletes felület kell már a festés előtt is, tehát a rusztikus festékdarabokat muszáj volt tisztességesen letisztítanom.)
Az újrafestéshez egy pasztellkék árnyalatot kevertem (itt megtalálod a receptet ehhez), ami mellett a szépséges kárpit igazán érvényesül.
A kárpitot amúgy hagytam a helyén a bútorfestés közben is, így a szegélyek mellett egy nagyon apró ecsettel dolgoztam, hogy ne legyen maszatos a textil. Azt gondoltam, hogy ha ez nem lesz így jó, akkor még mindig kicserélhetem a felületzárás előtt a bordűrcsíkot… de végül nem kellett! 🙂
Ezúttal nem antikoltam, mert most úgy gondolom, hogy az izgalmas mintázat a textilen éppen elég látványos…
Az egységes színfedés így itt jobb eszköz ahhoz, hogy a szék elegáns vonalait hangsúlyozhassam.
Ha eddig is olvastad a blogot, akkor tudhatod, hogy amikor egységes színfedés van egy bútoron, akkor kifffejezetten szeretem, ha sima felület… A tejfestékkel ez egyébként is egyszerűen megy, mert ez egy vékonyan-egyenletesen terülő bútorfesték, de boldogan jelenthetem, hogy ezen a széken most extrém-, szuper-…
…übersima lett a felület! Juppííí!
(Azt is elárulom hamarosan, hogy mi volt az az új trükk, amit itt alkalmaztam!)
Hát valószínűleg az ízlésem is alakult az évek alatt, ezért változott ez a szék is ilyen markánsan, akárhányszor csak megfordult a kezeim között… Ez végülis teljesen természetes, hiszen a személyiségünk is folyamatosan változik. – Szóval nem baj egyáltalán az sem, ha most nem tetszik az, ami egykor a kedvenced volt!
A széket megvásárolhatod >>> ITT <<<.
Ez a retró éjjeliszekrénypár most épp az egyik a kedvenc átalakításaim közül: nézd meg, hogy milyen lett a bútorfestés után ez a két aranyos bútor!
Tovább >
Amikor megkaparintottam ezt a réges-régi utazóládát, akkor azonnal elvarázsoltak a sokéves használat után hátramaradt ütés-kopásnyomok rajta. Tudtam, hogy ezeket a tökéletlenségeket sem elfedni, sem kijavítani nem szabad, hiszen azzal elveszne a láda története… vele együtt pedig a darab különleges karaktere is.
Tovább >
Ez a bútorfelújítás a bizonyíték arra, hogy egy reménytelen kinézetű darabban is ott rejtőzhet az érték!
Tovább >
Úgy sejtem, hogy minden otthonban akad egy-két béna sarok, ahol túl kevés a hely bármilyen komolyabb bútornak, de túl nagy a hely ahhoz, hogy csak úgy üresen hagyjuk…
Tovább >
Fantasztikusan szép. Végül megtaláltad az igazit. Most kaptam igazán kedvet, hogy én is alkothassak valami szépet. De sajnos erre már csak jövőre kerülhet sor. Majd szeretném is kérni a sgítségedet, ill. az általad forgalmazott anyagokat.Mindig figyelem a sok új ötletet, sokat tanulhatok. Decoupagéval már régebb idő óta foglalkozom, de ez most egészen más. Köszönettel és üdvözlettel Halas Lívia
Kedves Lívia, köszönöm! Örülök, hogy így látod! 🙂 Szerintem is sokkal jobb ez a visszafogott verzió. Szuper, hogy kedvet kaptál a bútorfestéshez! Írj nyugodtan, ha bármilyen kérdésed felmerül! Szívesen segítek! Üdv: Ági
Kedves Ági!. Köszönöm előre is a segítséged. Jövőre tervezek 1 szekretert átfesteni, rattan betétes, így biztosan szükségem lesz hozzáértő segítségedre. Mikor aktuális lesz jelentkezem. Üdvözlettel Halas Lívia
Oké! 🙂
Nagyon szép lett! Így sokkal szebb, mint az első nekifutáskor!
Nekem is van egy kisszekrényem, aminek újból nekifutok!
Gyűjtöm addig is az infókat.
Köszönöm! 🙂 Én végül örülök, hogy újra megcsináltam, remélem, hogy Te is így leszel majd a kisszekrényeddel! A munkához sok örömöt kívánok!
Nagyon klassz lett!
Köszönöm! 💜