megint egy blogírókuckó

…a blogot is. – A blogot írni pedig éppen nagyon szeretem (szerettem, amikor még tényleg csináltam).

Igencsak sokáig kattogtam azon (mint mindenen, hehe), hogy miről írjak majd megint először… aztán úgy döntöttem, hogy úgysem tudom úgy folytatni a bejegyzéseket, mintha nem is hagytam volna majdnem 2 évig el az egészet, szóval inkább írom, hogy mi az, ami most van.

…hogy van egy blogírókuckó… megint. – Ez szerintem éppen szépen rímel is a blog újraindítására. 😊

Tudtad, hogy elköltöztünk (én is meg az Azúr Bagoly is)? …akárhol is vagyunk éppen, nekem kell egy olyan hely, ahol nem kötelességként, hanem feltöltődésként élhetem meg, amivel foglalkozom. Így lett az, hogy a tervezgetett bútorátalakításokból legelőször éppen a blogírószeglethez festettem át egy bútordarabot.

…egy nem éppen részletgazdag, de szerintem mégis kifejezetten izgalmas bútordarabot:

Az IVAR-rendszerben nagyon szeretem, hogy szuperül variálhatóak az építőelemek, mert ha egyszer továbbköltözöm, akkor a bútorokat még rengetegféleképp felszerelhetem majd lényegében akármilyen helyiségben (ráadásul pedig minden elem fából van, ami egészség- és környezettudatos szempontokból is előnyös).

A költözéskor különösen foglalkoztatott, hogy a cuccaimat hogyan fogom tárolni az újonnan kialakítandó elrendezésben. Az élhető otthonhoz szerintem alapvetően szükséges, hogy minden egyszerűen elpakolható-előkapható legyen. …a térérzet meg mégis legyen légies. (Ez egy paradoxon. A lakberendezésben viszont az egyik legszebb kreatív kihívás éppen az, hogy az ellentétes szempontokban hogyan találhatunk harmonikus kompromisszumot.)

A szekrény a falra is felszerelhető. Na, hát engem teljesen lenyűgözött, hogy a keskenyebb verzió milyen elegánsnak tetszik így.

Már van egy hatalmas képkeretem ilyen színben, ezért gondoltam, hogy továbbviszem még egy elemen az árnyalatot. 

A szín a tejfesték árnyalataiból egyszerűen kikeverhető (a receptet itt olvashatod).

És hogy nyitogatni is öröm legyen a szekrényemet, ezért belülről is bíbelődtem az üggyel (ld. itt, hogy technikailag hogyan).

Az áttelepülésem felett érzett eufóriában a hátlapot egy Mecsek-térképpel vontam be (ami az ikeaspecifikus anyagspórolás miatt megerősítésként is praktikus, amúgy), így pakolászáskor Pécs meg a környező ugyancsak szépséges tájak mosolyognak vissza a szekrényből. 💕

A költözésben egy izgalmas folyamat, hogy a már megválogatott építőkockáinkból a következő helyen valami újat kell felépíteni. (…szóval lehet babaházasat játszani életnagyságban!) – Ha már megvannak a bútoraid, dekoraid, akkor ezeket átvariálni lényegesen könnyebb, mint nulláról berendezni egy helyiséget (és ha korábban anyagukban, színeikben, formájukban következetesen választottad a cuccaidat, akkor szabadon rakosgathatóak az eredetileg más-más helyiségekben elhelyezett dolgaid is).

Itt például csak a szekrény és a terrakotta zsámoly (ami eredetileg egy teraszra készített lerakóasztal) újak, az egyebeket hoztam magammal (a szőnyeg, a váza innen, a szék innen, a növénytartó innen, a fém dohányzóasztal innen).

Ugyan nem szándékosan válogattam így, mégis örülök, hogy a szekrény milyen szépen ellensúlyozza az (egyébként véletlenül felhalmozott) íves formákat.

A kontraszt egy lenyűgöző dolog (ami nem csak színekkel alakítható ám ki)!

…és bár motívumokból alig van itt, a természetes anyagoknak köszönhetően a textúrákban felfedezhető változatosságban így is elkalandozom néha.

Fém. Kő. Kerámia. Növény. Üveg. Gyapjú. Juta. Fa. TEJFESTÉK.

Ugye, hogy már tudod, hogy van ám olyan bútorfesték, ami alatt gyönyörűen érvényesülhet a fa természetes mintázata?
A kezeletlen fa festéséhez itt olvashatsz tippeket.

Az otthonunkat sokszor az állandósággal azonosítjuk, pedig ahogyan mi, úgy a tér is folyamatosan változóban van (néha csak alig észrevehetően, néha meg egészen drasztikusan… szóval úgy, ahogyan az életünk is éppen mozdul). – Az otthonunk egy-egy arca egy tünékeny pillanat csak.