A bútorvadászat általában nem egy kétperces műfaj, főleg akkor, ha kifejezetten határozott elképzelések mentén műveljük… szerintem mégis érdemes kivárni azt, hogy a megálmodott darab szembejöjjön, mert egy szeretnivaló bútorban aztán igazán hosszan lehet gyönyörködni.
Az Alkotóműhelyben például a lépcsővel szemben van egy falrész, ahová a nyitás óta kerestem egy speciális adottságokkal rendelkező komódot. A tolóajtótól jobbra lévő szakaszról van szó:
Ide egy olyan darab kellett, ami viszonylag széles (így jól kitölti az ezen az oldalon lévő helyet), de nem túlságosan magas (így a bútor fölé tervezett képgaléria is elfér még), ugyanakkor nem is mély (mert egy monstrum darab nem igazán férne el itt), ééés mindehhez még a formája is szépséges ívekkel díszített… úgyhogy nem egy akármilyen komódra vágytam, na! 🙂
Az ideális darabot végül egy kedves vásárló találta nekem! A szuper találatnak aztán annyira megörültem, hogy rögtön le is csaptam a bútorra.
…ilyen volt, amikor megérkezett:
…ééés így néz ki a végleges helyén:
A komód gyönyörű formája szerintem az egységes színfedéssel sokkal szebben érvényesül.
A bútor így mutat a kávézósarok felől:
Ha kedvet kaptál egy-egy régi bútor átalakításához, akkor ez a bútorfestésről szóló útmutató a segítségedre lehet.
Ha kíváncsi vagy a tér egyéb részleteire is, akkor a blog korábbi bejegyzéseit végiglapozva körbefordulhatsz az emeleten: a képgalériától balra ez a kínálóasztal, a komóddal szemben pedig ez a tálalószekrény van.
A bútornádazás is egy olyan dolog, amiről néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyennel szórakozom majd, pedig igazából nagyon egyszerű az egész, úgyhogy mostmár bátorítalak is, hogy fogj csak hozzá, mert marha jó kaland!
Tovább >
A Műhelyben egyelőre egyetlen sarkocska van, amire jól esik ránézni: a mosdó. Jó ideje használatba vettük, ígértem is már, hogy megmutatom… hát íme!
Tovább >
Réges-régóta kerestük azt az időtálló árnyalatot, ami tökéletesen megragadja a vidéki stílusok rusztikus báját, ugyanakkor a kifinomult elegancia sem hiányzik belőle.
Tovább >
A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂
Tovább >
Szólj hozzá!