A bútorvadászat általában nem egy kétperces műfaj, főleg akkor, ha kifejezetten határozott elképzelések mentén műveljük… szerintem mégis érdemes kivárni azt, hogy a megálmodott darab szembejöjjön, mert egy szeretnivaló bútorban aztán igazán hosszan lehet gyönyörködni.
Az Alkotóműhelyben például a lépcsővel szemben van egy falrész, ahová a nyitás óta kerestem egy speciális adottságokkal rendelkező komódot. A tolóajtótól jobbra lévő szakaszról van szó:
Ide egy olyan darab kellett, ami viszonylag széles (így jól kitölti az ezen az oldalon lévő helyet), de nem túlságosan magas (így a bútor fölé tervezett képgaléria is elfér még), ugyanakkor nem is mély (mert egy monstrum darab nem igazán férne el itt), ééés mindehhez még a formája is szépséges ívekkel díszített… úgyhogy nem egy akármilyen komódra vágytam, na! 🙂
Az ideális darabot végül egy kedves vásárló találta nekem! A szuper találatnak aztán annyira megörültem, hogy rögtön le is csaptam a bútorra.
…ilyen volt, amikor megérkezett:
…ééés így néz ki a végleges helyén:
A komód gyönyörű vonalai szerintem a bútorfestés után sokkal inkább érvényesülnek az egységes színfedés miatt.
A bútor így mutat a kávézósarok felől:
Ha kedvet kaptál egy-egy régi bútor átalakításához, akkor ez a bútorfestésről szóló útmutató a segítségedre lehet.
Ha kíváncsi vagy a tér egyéb részleteire is, akkor a blog korábbi bejegyzéseit végiglapozva körbefordulhatsz az emeleten: a képgalériától balra ez a kínálóasztal, a komóddal szemben pedig ez a tálalószekrény van.
A lila rengeteg árnyalatából bizony kevés az, ami egy bútorra festve is megállja a helyét, így sokáig keresgéltem, míg megtaláltam azt a színt, ami megfelelően sokoldalúan alkalmazható. – Nos, itt van…
Tovább >
Az előszoba az egyik legkedvesebb helyiség az otthonunkban, szerintem. Ez fontos is, hiszen itt ér minket az első benyomás hazatéréskor. Most megmutatom, hogy milyen apró részletek miatt szeretem úgy ezt az egyébként kicsit esetlen teret.
Tovább >
Ez az asztal igencsak ütött-kopott állapotban volt a megismerkedésünk idején.
Tovább >
A Műhelybe már rééégóta kieszeltem, hogy egy igazi, öreg, viseltes műhelyasztalt szeretnék munkaállomásnak. Ezt a satupadot több hónapnyi keresgélés után a Jófogáson vadásztam le. A vicc az volt a sztoriban, hogy az eladó “újszerű”-ként hirdette, én pedig éppen a leharcolt, tökéletlen, mesemondós fafiókjai miatt szerettem bele, az újszerű állapotú darabok nem is hoztak lázba. Így valószínűleg mindketten úgy éreztük, ezzel az adásvétellel megcsináltuk az évszázad üzletét. 😀
Tovább >
Szólj hozzá!