A bútorvadászat általában nem egy kétperces műfaj, főleg akkor, ha kifejezetten határozott elképzelések mentén műveljük… szerintem mégis érdemes kivárni azt, hogy a megálmodott darab szembejöjjön, mert egy szeretnivaló bútorban aztán igazán hosszan lehet gyönyörködni.
Az Alkotóműhelyben például a lépcsővel szemben van egy falrész, ahová a nyitás óta kerestem egy speciális adottságokkal rendelkező komódot. A tolóajtótól jobbra lévő szakaszról van szó:
Ide egy olyan darab kellett, ami viszonylag széles (így jól kitölti az ezen az oldalon lévő helyet), de nem túlságosan magas (így a bútor fölé tervezett képgaléria is elfér még), ugyanakkor nem is mély (mert egy monstrum darab nem igazán férne el itt), ééés mindehhez még a formája is szépséges ívekkel díszített… úgyhogy nem egy akármilyen komódra vágytam, na! 🙂
Az ideális darabot végül egy kedves vásárló találta nekem! A szuper találatnak aztán annyira megörültem, hogy rögtön le is csaptam a bútorra.
…ilyen volt, amikor megérkezett:
…ééés így néz ki a végleges helyén:
A komód gyönyörű vonalai szerintem a bútorfestés után sokkal inkább érvényesülnek az egységes színfedés miatt.
A bútor így mutat a kávézósarok felől:
Ha kedvet kaptál egy-egy régi bútor átalakításához, akkor ez a bútorfestésről szóló útmutató a segítségedre lehet.
Ha kíváncsi vagy a tér egyéb részleteire is, akkor a blog korábbi bejegyzéseit végiglapozva körbefordulhatsz az emeleten: a képgalériától balra ez a kínálóasztal, a komóddal szemben pedig ez a tálalószekrény van.
Úgy sejtem, hogy minden otthonban akad egy-két béna sarok, ahol túl kevés a hely bármilyen komolyabb bútornak, de túl nagy a hely ahhoz, hogy csak úgy üresen hagyjuk…
Tovább >
A Műhelybe már rééégóta kieszeltem, hogy egy igazi, öreg, viseltes műhelyasztalt szeretnék munkaállomásnak. Ezt a satupadot több hónapnyi keresgélés után a Jófogáson vadásztam le. A vicc az volt a sztoriban, hogy az eladó “újszerű”-ként hirdette, én pedig éppen a leharcolt, tökéletlen, mesemondós fafiókjai miatt szerettem bele, az újszerű állapotú darabok nem is hoztak lázba. Így valószínűleg mindketten úgy éreztük, ezzel az adásvétellel megcsináltuk az évszázad üzletét. 😀
Tovább >
Ha nyár, akkor… BALATON! 🙂 Igen, amióta csak az eszemet tudom, azóta nem múlik el nyár anélkül, hogy én meg a Balaton találkozzunk. A vidékhez feltétlen, örök, rendíthetetlen rajongás fűz.
Tovább >
A megsárgult fenyőbútor felújítása gyakran okoz dilemmát. Mi legyen az elöregedett-megcsúfult darabokkal? – A megoldás a BÚTORFESTÉS… természetesen! 🙂
Tovább >
Szólj hozzá!