Nagy munkák zárultak le a Műhely környékén az elmúlt két hétben: tetőépítés, falbontás… Megtapasztaltuk azt is, létfontosságúak-e a tetőcserepek egy háromnapos esőben. (Nem.) Ezzel a zajos munkák nagy részét (de még nem egészét) magunk mögött tudhatjuk!
A műhelyépítési munkálatokat a tető szigetelése nyitotta: ehhez először lebontották a cserepeket, majd a cseréptartólécek cseréje és pár kisebb szerkezeti javítás után felrakták a szigetelőfóliát, végül visszarakták a még ép cserepeket (illetve kipótolták a sérült darabokat). – Egyszerűen hangzik, igaz? Pedig komoly meló: négy-öt ember egy hetet dolgozott mindezen.
Íme a tető fóliázott, cseréptelen állapotban:
És igen… ekkor jött az utónyarat kisöprő háromnapos monszun: fólia már volt, cserép még nem. Nyilvánvalóan kétségbeestünk. (Nem volt még olyan régen, mikor a szélviharban elrepült néhány cserép hiánya a fél lakószintet csúfosan eláztatta.) – A tetőtér azonban a kitartó esőzés ellenére, a fóliának hála szárazon maradt. (…cserébe a fűtésrendszerbe folyt be a víz:, ám ezt a krízishelyzetet szerencsére egy nap alatt sikerült letudnunk.)
A kedves-rendes ácsaink egy kilépőablakot is kialakítottak. Bónusz, hogy a tetőről egyúttal a már feleslegessé vált kéménykimenet és parabolaantenna is eltűnt!
Kevésbé látványos, de fontos lépés: az elektromos kivezetéseket és a kapcsolók helyét is kialakították a múlt héten (a napokban pedig szuper ipari lámpákat és vintage villanykapcsolókat vadásztam hozzájuk!).
A régi padlásablakot be kellett falazni és ki kellett alakítani az új ablakok helyét. Az ablakok beszerelése előtt vakolni kellett a falakat.
Ó, az ablakok! – Végre-végre nem csak hasznos, de egyben szép építőelemek! 🙂
Hosszasan vitatkoztunk: műanyag vagy fa… régi vagy új… osztott üvegű vagy olcsó. Konokul addig keresgéltem, míg végül megtaláltam pontosan, amit szerettem volna: bontott (tehát viszonylag olcsó), hatalmas, csodaszép osztott üvegű faablakokat vadásztam (méghozzá itt)!
Sőt: nem csak csinosak, de jó állapotúak, duplaüvegűek is… egy szóval tökéletesek! (A fenti képek sajnos már kevésbé… hogy kell ablakokat profin fényképezni?)
Ráadásul ugyaninnen találtunk egy kisebb, kétszárnyú változatot a fürdőszobába. 🙂
Eredetileg úgy terveztük, lecsiszoljuk az ablakokat, és tejfestékkel-tungolajjal csodaszépen újjávarázsoljuk őket… erről aztán (legalábbis átmenetileg) idő hiányában letettünk: a legkisebb ablak letisztítása több, mint fél napba került, így a beépítésig egyszerűen nem tudtuk volna befejezni mind a hármat. – Mindenesetre, ha elkészül az egy díszdarab, mutatok majd képeket!
A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂
Tovább >
Van, akinek az ősz mufurc, lehangoló időszak: a nyári napsugarak bánatos búcsúztatása, a nyirkos, undok és sötét hónapok eljövetele. Van, aki az újrakezdés lehetőségét látja ebben az évszakban: hűvös fejjel, új lendülettel lát neki a feladatoknak. – Én most egy kicsit vagyok mind a kettő: szomorkásan veszem tudomásul, hogy lassan vége a teraszon festegetős időszaknak… és nagy-nagy boldogsággal tervezgetem az immár négy fallal bíró bútorfestő műhelyünket!
Tovább >
Az előszoba az egyik legkedvesebb helyiség az otthonunkban, szerintem. Ez fontos is, hiszen itt ér minket az első benyomás hazatéréskor. Most megmutatom, hogy milyen apró részletek miatt szeretem úgy ezt az egyébként kicsit esetlen teret.
Tovább >
Mosdósarok DIY-módra: az Alkotóműhelyben a mosdószekrény, a bútorfestés, sőt még a “csempe” is sajátkezűleg készült.
Tovább >
Szólj hozzá!