Nagy munkák zárultak le a Műhely környékén az elmúlt két hétben: tetőépítés, falbontás… Megtapasztaltuk azt is, létfontosságúak-e a tetőcserepek egy háromnapos esőben. (Nem.) Ezzel a zajos munkák nagy részét (de még nem egészét) magunk mögött tudhatjuk!
A műhelyépítési munkálatokat a tető szigetelése nyitotta: ehhez először lebontották a cserepeket, majd a cseréptartólécek cseréje és pár kisebb szerkezeti javítás után felrakták a szigetelőfóliát, végül visszarakták a még ép cserepeket (illetve kipótolták a sérült darabokat). – Egyszerűen hangzik, igaz? Pedig komoly meló: négy-öt ember egy hetet dolgozott mindezen.
Íme a tető fóliázott, cseréptelen állapotban:
És igen… ekkor jött az utónyarat kisöprő háromnapos monszun: fólia már volt, cserép még nem. Nyilvánvalóan kétségbeestünk. (Nem volt még olyan régen, mikor a szélviharban elrepült néhány cserép hiánya a fél lakószintet csúfosan eláztatta.) – A tetőtér azonban a kitartó esőzés ellenére, a fóliának hála szárazon maradt. (…cserébe a fűtésrendszerbe folyt be a víz:, ám ezt a krízishelyzetet szerencsére egy nap alatt sikerült letudnunk.)
A kedves-rendes ácsaink egy kilépőablakot is kialakítottak. Bónusz, hogy a tetőről egyúttal a már feleslegessé vált kéménykimenet és parabolaantenna is eltűnt!
Kevésbé látványos, de fontos lépés: az elektromos kivezetéseket és a kapcsolók helyét is kialakították a múlt héten (a napokban pedig szuper ipari lámpákat és vintage villanykapcsolókat vadásztam hozzájuk!).
A régi padlásablakot be kellett falazni és ki kellett alakítani az új ablakok helyét. Az ablakok beszerelése előtt vakolni kellett a falakat.
Ó, az ablakok! – Végre-végre nem csak hasznos, de egyben szép építőelemek! 🙂
Hosszasan vitatkoztunk: műanyag vagy fa… régi vagy új… osztott üvegű vagy olcsó. Konokul addig keresgéltem, míg végül megtaláltam pontosan, amit szerettem volna: bontott (tehát viszonylag olcsó), hatalmas, csodaszép osztott üvegű faablakokat vadásztam (méghozzá itt)!
Sőt: nem csak csinosak, de jó állapotúak, duplaüvegűek is… egy szóval tökéletesek! (A fenti képek sajnos már kevésbé… hogy kell ablakokat profin fényképezni?)
Ráadásul ugyaninnen találtunk egy kisebb, kétszárnyú változatot a fürdőszobába. 🙂
Eredetileg úgy terveztük, lecsiszoljuk az ablakokat, és tejfestékkel-tungolajjal csodaszépen újjávarázsoljuk őket… erről aztán (legalábbis átmenetileg) idő hiányában letettünk: a legkisebb ablak letisztítása több, mint fél napba került, így a beépítésig egyszerűen nem tudtuk volna befejezni mind a hármat. – Mindenesetre, ha elkészül az egy díszdarab, mutatok majd képeket!
A Műhelyben egyelőre egyetlen sarkocska van, amire jól esik ránézni: a mosdó. Jó ideje használatba vettük, ígértem is már, hogy megmutatom… hát íme!
Tovább >
Az előszoba az egyik legkedvesebb helyiség az otthonunkban, szerintem. Ez fontos is, hiszen itt ér minket az első benyomás hazatéréskor. Most megmutatom, hogy milyen apró részletek miatt szeretem úgy ezt az egyébként kicsit esetlen teret.
Tovább >
A Műhelybe már rééégóta kieszeltem, hogy egy igazi, öreg, viseltes műhelyasztalt szeretnék munkaállomásnak. Ezt a satupadot több hónapnyi keresgélés után a Jófogáson vadásztam le. A vicc az volt a sztoriban, hogy az eladó “újszerű”-ként hirdette, én pedig éppen a leharcolt, tökéletlen, mesemondós fafiókjai miatt szerettem bele, az újszerű állapotú darabok nem is hoztak lázba. Így valószínűleg mindketten úgy éreztük, ezzel az adásvétellel megcsináltuk az évszázad üzletét. 😀
Tovább >
