

Régóta lapítok a Műhely-építéssel kapcsolatban… no nem azért, mert nem lenne miről írni: sőt! Aki emlékszik még az epikus művek szerkezetére irodalom óráról, sejtheti, hogy az idilli előkészítést mi követi… bizony: a Bonyodalom!
Régóta lapítok a Műhely-építéssel kapcsolatban… no nem azért, mert nem lenne miről írni: sőt! Aki emlékszik még az epikus művek szerkezetére irodalom óráról, sejtheti, hogy az idilli előkészítést mi követi… bizony: a Bonyodalom!
Szeptember végétől december elejéig a Műhely minden építési munkálata lezajlott – elhasználva minden raktáron lévő türelemmorzsánkat, borzosra cincálva a maradék három idegszálunkat és teljességgel leamortizálva a ház összes egyéb részét. – No de mi is törpént a legutóbbi bejegyzés (október közepe) óta?
Ahelyett, hogy hosszasan nyafognék az építkezéssel járó tipikus fájdalmakon (úgysmint a határidők be nem tartása, a költségek kiszámíthatatlansága, a szakmunkák minőségének alacsony színvonala, az időnként felháborító munkamorál ésatöbbi-ésatöbbi…), álljon itt néhány, keserves tapasztalatokból származó tanács:
A leendő fürdőszobát a kémény vonalában egy gipszkarton-fallal leválasztottuk; az ajtó helyét szabadon hagytuk – így a fürdőszoba elkülönül, a fürdőszobaablakon beáradó fény mégis szabad utat kap a Műhelybe.A tetőcserepek alá felfeszített esővédő fóliára kőzetgyapot-szigetelés és fólia…
…erre pedig gipszkarton, illetve OSB-fedés került.
A kialakított padlás járható és pakolható! – Jupííí! Eddig minden simán ment: a kőműves bácsi munkáját már ismertük korábbról; a csapat hozta a szokásos minőséget, ráadásul az ígért határidőre.
Mivel a Műhely a lakótér felett, a kazán pedig a lakótér alatt található, a fűtésszereléshez, a hideg-meleg víz bevezetéséhez és a szennyvíz elvezetéséhez kétemeletnyi távolságot kellett áthidalnunk; lehetőleg a fürdőszobák megbontása nélkül. – Ezért hát a régi, kihasználatlan kéményen keresztül vezettük az összes vízvezetéket: keservesen, de végül befért mind!
Így aztán bontani „csak” a garázs szintjén kellett: a kazántól a kémény-nyílásig négy falon haladnak át a vezetékek.Az első, többhetes csúszást ebben a fázisban szedtük össze: mint a legtöbb jó szakember, a vízvezetékszerelőnk is túlterhelt volt novemberben… és persze oda ment előbb dolgozni, ahol a késés kötbérrel járt. (Ld. a „Köss szerződést!” kitételt!)
A fűtésszerelés végeztével következhetett az aljzatkialakítás: a vízvezetékeknek felvésett és a helyenként 5 cm-es (!) szintkülönbséget kiadó betonfödémre aljzatkiegyenlítés és járható burkolat kellett.
Azt agyaltam ki, hogy mindezt egy lépésben, költséghatékonyan valósítjuk meg: nyersbeton-padlót készíttetünk… ez ráadásul a megcélzott ipari stílushoz is királyul passzol, jupijééé! Mi sem egyszerűbb, nem igaz? – Hah! A csiszoltbetontól a műgyantapadlóig mindenféle csili-vili megoldásra kaptunk ajánlatot, mire végül megérkeztünk az elképzeléseinknek (és a pénztárcánknak) megfelelő verzióhoz… a kulcsszó: esztrich-beton! Az esztrich-beton különlegessége csupán annyi, hogy a hagyományos betonnál kisebb szemcsenagyságú, egyenletesebbre kevert (ezért utólagos locsolást nem igénylő) beton. – A kihívást nem is elsősorban az anyag előállítása, hanem annak felvitele jelentette: tömlőn keresztül, az ablakon át szivattyúzták be a betont a Műhelybe, majd egy speciális géppel terítették egyenletesre.
A betonnak körül-belül egy hetet kellett kötnie, míg járhatóvá vált (ez alatt persze minden egyéb munka szünetelt), majd további hat-hét hetet kellett száradnia, míg impregnálható stádiumba lépett. – Ám mire ezt a szakaszt elértük, a beton mozogni, recsegni-ropogni kezdett! Kiderült: helyenként annyira vékonyan hordták fel az anyagot, hogy a beton a legkisebb terhelés hatására is elvált az alatta lévő fóliától.Természetesen mélyen el vagyok keseredve, minden reccsenés hallatára növesztek egy ősz hajszálat…. 🙁 Várjuk a garanciális felülvizsgálat eredményét.
A gipszkarton, illetve az OSB-lapok hézagainak, a fal hibáinak javításához és a falfestéshez szobafestőt hívtunk – sajnos utólag arra jutottunk, hogy ebben a minőségben, hasonló tempóban magunk is elvégezhettük volna a feladatot. (Ld. a “Kérj referenciát!” kitételt!) Nosss… megérte?!
Szerintem…
…igennn! 🙂
Velem tartasz? – Legközelebb megmutatom a régi cementlapokkal tarkított mosdósarok kialakítását!
Az étkező átalakítását jóóó hosszasan halogattuk: már vagy 5-6 évvel ezelőtt hozzákezdtünk az egészhez, de egy-egy ponton mindig elakadt a dolog, mert sokáig nem volt meg a megfelelő koncepció.
Tovább >Az itthoni műhelyem szépítése az utóbbi évben igencsak hátrasorolódott, pedig itt már a berendezkedés örömteli része: a dekorációs fázis zajlik éppen.: A „blogíró”-sarok például körülbelül másfél éve alakul (úgy emlékszem, hogy a fotel kárpitozása 2017 nyarán készült el), pedig alig néhány elemből áll csak össze.
Tovább >“Lányom, alkotó ember körül mindig kupleráj van.” – mondotta egyszer apukám, amikor a munkaasztalán lévő káoszt kritizáltam… úgy éreztem, ez az őszintén kicsúszott félmondat végre rólam is leveszi a “rendetlen kislány” bélyeget, és áthelyez a kreatív elmék sokkal magasztosabb kasztjába.
Tovább >A régit előszeretettel hasznosító vintage stílusba szuperül illenek a dolgok eredeti funkcióját újraértelmező darabok: az Alkotóműhely egyik sarkában akad is erre pár példa: gyere, megmutatom… 🙂
Tovább >
Szólj hozzá!