

Régóta lapítok a Műhely-építéssel kapcsolatban… no nem azért, mert nem lenne miről írni: sőt! Aki emlékszik még az epikus művek szerkezetére irodalom óráról, sejtheti, hogy az idilli előkészítést mi követi… bizony: a Bonyodalom!
Régóta lapítok a Műhely-építéssel kapcsolatban… no nem azért, mert nem lenne miről írni: sőt! Aki emlékszik még az epikus művek szerkezetére irodalom óráról, sejtheti, hogy az idilli előkészítést mi követi… bizony: a Bonyodalom!
Szeptember végétől december elejéig a Műhely minden építési munkálata lezajlott – elhasználva minden raktáron lévő türelemmorzsánkat, borzosra cincálva a maradék három idegszálunkat és teljességgel leamortizálva a ház összes egyéb részét. – No de mi is törpént a legutóbbi bejegyzés (október közepe) óta?
Ahelyett, hogy hosszasan nyafognék az építkezéssel járó tipikus fájdalmakon (úgysmint a határidők be nem tartása, a költségek kiszámíthatatlansága, a szakmunkák minőségének alacsony színvonala, az időnként felháborító munkamorál ésatöbbi-ésatöbbi…), álljon itt néhány, keserves tapasztalatokból származó tanács:
A leendő fürdőszobát a kémény vonalában egy gipszkarton-fallal leválasztottuk; az ajtó helyét szabadon hagytuk – így a fürdőszoba elkülönül, a fürdőszobaablakon beáradó fény mégis szabad utat kap a Műhelybe.A tetőcserepek alá felfeszített esővédő fóliára kőzetgyapot-szigetelés és fólia…
…erre pedig gipszkarton, illetve OSB-fedés került.
A kialakított padlás járható és pakolható! – Jupííí! Eddig minden simán ment: a kőműves bácsi munkáját már ismertük korábbról; a csapat hozta a szokásos minőséget, ráadásul az ígért határidőre.
Mivel a Műhely a lakótér felett, a kazán pedig a lakótér alatt található, a fűtésszereléshez, a hideg-meleg víz bevezetéséhez és a szennyvíz elvezetéséhez kétemeletnyi távolságot kellett áthidalnunk; lehetőleg a fürdőszobák megbontása nélkül. – Ezért hát a régi, kihasználatlan kéményen keresztül vezettük az összes vízvezetéket: keservesen, de végül befért mind!
Így aztán bontani „csak” a garázs szintjén kellett: a kazántól a kémény-nyílásig négy falon haladnak át a vezetékek.Az első, többhetes csúszást ebben a fázisban szedtük össze: mint a legtöbb jó szakember, a vízvezetékszerelőnk is túlterhelt volt novemberben… és persze oda ment előbb dolgozni, ahol a késés kötbérrel járt. (Ld. a „Köss szerződést!” kitételt!)
A fűtésszerelés végeztével következhetett az aljzatkialakítás: a vízvezetékeknek felvésett és a helyenként 5 cm-es (!) szintkülönbséget kiadó betonfödémre aljzatkiegyenlítés és járható burkolat kellett.
Azt agyaltam ki, hogy mindezt egy lépésben, költséghatékonyan valósítjuk meg: nyersbeton-padlót készíttetünk… ez ráadásul a megcélzott ipari stílushoz is királyul passzol, jupijééé! Mi sem egyszerűbb, nem igaz? – Hah! A csiszoltbetontól a műgyantapadlóig mindenféle csili-vili megoldásra kaptunk ajánlatot, mire végül megérkeztünk az elképzeléseinknek (és a pénztárcánknak) megfelelő verzióhoz… a kulcsszó: esztrich-beton! Az esztrich-beton különlegessége csupán annyi, hogy a hagyományos betonnál kisebb szemcsenagyságú, egyenletesebbre kevert (ezért utólagos locsolást nem igénylő) beton. – A kihívást nem is elsősorban az anyag előállítása, hanem annak felvitele jelentette: tömlőn keresztül, az ablakon át szivattyúzták be a betont a Műhelybe, majd egy speciális géppel terítették egyenletesre.
A betonnak körül-belül egy hetet kellett kötnie, míg járhatóvá vált (ez alatt persze minden egyéb munka szünetelt), majd további hat-hét hetet kellett száradnia, míg impregnálható stádiumba lépett. – Ám mire ezt a szakaszt elértük, a beton mozogni, recsegni-ropogni kezdett! Kiderült: helyenként annyira vékonyan hordták fel az anyagot, hogy a beton a legkisebb terhelés hatására is elvált az alatta lévő fóliától.Természetesen mélyen el vagyok keseredve, minden reccsenés hallatára növesztek egy ősz hajszálat…. 🙁 Várjuk a garanciális felülvizsgálat eredményét.
A gipszkarton, illetve az OSB-lapok hézagainak, a fal hibáinak javításához és a falfestéshez szobafestőt hívtunk – sajnos utólag arra jutottunk, hogy ebben a minőségben, hasonló tempóban magunk is elvégezhettük volna a feladatot. (Ld. a “Kérj referenciát!” kitételt!) Nosss… megérte?!
Szerintem…
…igennn! 🙂
Velem tartasz? – Legközelebb megmutatom a régi cementlapokkal tarkított mosdósarok kialakítását!
Úgy sejtem, hogy minden otthonban akad egy-két béna sarok, ahol túl kevés a hely bármilyen komolyabb bútornak, de túl nagy a hely ahhoz, hogy csak úgy üresen hagyjuk…
Tovább >Elkészült a hajópadló a Műhelyben, jupijééé! Hihetetlenül örülünk! 🙂 A padlófestés és -olajozás rejtelmeiről olvashatsz ebben a bejegyzésben.
Tovább >A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂
Tovább >Az előszoba az egyik legkedvesebb helyiség az otthonunkban, szerintem. Ez fontos is, hiszen itt ér minket az első benyomás hazatéréskor. Most megmutatom, hogy milyen apró részletek miatt szeretem úgy ezt az egyébként kicsit esetlen teret.
Tovább >
Szólj hozzá!