Az Uszadékfa az a fajta szín, ami elsőként talán semmilyennek, unalmasnak hat… ám amint a bútorra kerül, feltárja az izgalmas árnyalatait: barna is és szürke is… sötét is és világos is… a tejfesték-paletta egyik legkedvencebb tagja! 🙂
Különösen szeretem az Uszadékfa színt azért, mert úgy öltözteti finom, visszafogott eleganciába a bútorokat, hogy közben a darab összhatása egyszerű és természetes marad.
Erről a színről külön értekezést lehetne írni (ahogy a Renovatúra Műhely is tette nemrég), hiszen a bútor alapszínétől, a festék sűrűségétől, a választott felületkezeléstől függően mindig új és új, gyönyörű árnyalatokat mutat! (Sőt: pácként is szuperül beválik!)
Ezúttal egy szép formájú, de kicsit ósdi megjelenésű komód megújításához hívtam segítségül ezt a színt:
A furnér néhány helyen hiányos, sérült volt: ezeket a hibákat javítottam. A baloldali, felesleges kulcslyuktakarót illetve a fogantyúkat levettük, a szegek helyét kitapasztottam.
A szokásos előkészítés után egy réteg Ében színű tejfestékkel „alapoztam” (kevertem fele adag Extra-Bond tapadásfokozót is a festékhez az egyenletes fedésért): arra gondoltam, hogy izgalmas lesz előcsalogatni a feketét a szürkésbarna alól.
Az Uszadékfa színt két-kétésfél rétegben vittem fel. Végül finom csiszolópapírral egyenletesre simítottam a bútorfesték felszínét és megkoptattam annyira, hogy az első réteg itt-ott előbújjon… szerintem ettől igazán izgalmas textúrát kapott a bútor!
Nem csak az éleken csiszoltam vissza a második színt: a nagyobb, sima felületeken is előhoztam az alsó réteget, hogy az uszadékfa-hatást hangsúlyozzam.
A fiókhúzók helyett egy csiszoltüveg bútorgombot tettem fel.
A zsanérokat és a kulcslyuktakarót is Ében színnel festettem, csakúgy, mint a fiók belsejét és a polcokat.
A tejfesték felületét Daddy Van’s bútorápoló viasszal zártam le… ebben a lépésben a tejfesték egy világos, márványos drapp árnyalatból egy telt, sötét füstösbarnává érett.
Ugye, hogy hatalmasat változott ez a bútor ezzel a néhány egyszerű lépéssel?
