Amikor megkaparintottam ezt a réges-régi utazóládát, akkor azonnal elvarázsoltak a sokéves használat után hátramaradt ütés-kopásnyomok rajta. Tudtam, hogy ezeket a tökéletlenségeket sem elfedni, sem kijavítani nem szabad, hiszen azzal elveszne a láda története… vele együtt pedig a darab különleges karaktere is.
Ez az “értékmegőrzés” azonban nem is volt olyan egyszerű feladat: sem első, sem második nekifutásra nem sikerült a kívánt eredményt elérnem: se a festés, se az antikolás nem vált be ennél a ládánál. Végső elkeseredésemben aztán úgy döntöttem, hogy nem csak a régi szürkészöld, hanem az újonnan felkent Palakék festék sem maradhat: tiszta lapot kellett nyitni! Meglepő módon éppen így talált magára ez a darab…
…a felület struktúrájában megragadt festék izgalmasan kiemeli a fa erezetének szépségét…
…a kopások-sérülések meséjét:
A viaszolás előtt egy nagyon vékony, Kagylóhéj színből készített páccal kentem csak át a felületet (azért, hogy a fenyő színe kevésbé sötétedjen):
A láda végül kapott négy kereket: így dohányzóasztalnak is beillik akár.
Ha szívesen megújítanál egy-egy öreg darabot, de fogalmad sincs, hogy miként kezdj hozzá a munkához, akkor a BÚTORFESTÉS lépéseiről szóló összefoglaló a segítségedre lesz, mert itt miiinden tudnivalót összeszedtünk a témában.
Szólj hozzá!