Amikor megkaparintottam ezt a réges-régi utazóládát, akkor azonnal elvarázsoltak a sokéves használat után hátramaradt ütés-kopásnyomok rajta. Tudtam, hogy ezeket a tökéletlenségeket sem elfedni, sem kijavítani nem szabad, hiszen azzal elveszne a láda története… vele együtt pedig a darab különleges karaktere is.
Ez az “értékmegőrzés” azonban nem is volt olyan egyszerű feladat: sem első, sem második nekifutásra nem sikerült a kívánt eredményt elérnem: se a festés, se az antikolás nem vált be ennél a ládánál. Végső elkeseredésemben aztán úgy döntöttem, hogy nem csak a régi szürkészöld, hanem az újonnan felkent Palakék festék sem maradhat: tiszta lapot kellett nyitni! Meglepő módon éppen így talált magára ez a darab…
…a felület struktúrájában megragadt festék izgalmasan kiemeli a fa erezetének szépségét…
…a kopások-sérülések meséjét:
A viaszolás előtt egy nagyon vékony, Kagylóhéj színből készített páccal kentem csak át a felületet (azért, hogy a fenyő színe kevésbé sötétedjen):
A láda végül kapott négy kereket: így dohányzóasztalnak is beillik akár.
Ez az asztal igencsak ütött-kopott állapotban volt a megismerkedésünk idején.
Tovább >
Nemrég Barbi, a Hazai Provence vendégház tulajdonosa és az Egy kis Hazai Provence című könyv szerzője egy igazán nem-mindennapi átalakítást bízott rám. Pár nappal azelőtt, hogy megkaptam volna ezt a darabot, egy kirakatban irigykedve csodálkoztam rá egy hasonló, réges-régi hintalóra: „ha én egyszer egy ilyet a kezeim közé kaphatnék… akkor bizony ecset nem maradna szárazon!” – gondoltam.
Tovább >
Juhúúú, megintcsak új színnel bővül az Azúr Bagoly Tejfesték palettája: a Menta egy hűsítő pasztellzöld árnyalat, ami olyan, mint egy friss fuvallat. 🙂
Tovább >
A bútorvadászat általában nem egy kétperces műfaj, főleg akkor, ha kifejezetten határozott elképzelések mentén műveljük… szerintem mégis érdemes kivárni azt, hogy a megálmodott darab szembejöjjön, mert egy szeretnivaló bútorban aztán igazán hosszan lehet gyönyörködni.
Tovább >
Szólj hozzá!