Amikor megkaparintottam ezt a réges-régi utazóládát, akkor azonnal elvarázsoltak a sokéves használat után hátramaradt ütés-kopásnyomok rajta. Tudtam, hogy ezeket a tökéletlenségeket sem elfedni, sem kijavítani nem szabad, hiszen azzal elveszne a láda története… vele együtt pedig a darab különleges karaktere is.
Ez az “értékmegőrzés” azonban nem is volt olyan egyszerű feladat: sem első, sem második nekifutásra nem sikerült a kívánt eredményt elérnem: se a festés, se az antikolás nem vált be ennél a ládánál. Végső elkeseredésemben aztán úgy döntöttem, hogy nem csak a régi szürkészöld, hanem az újonnan felkent Palakék festék sem maradhat: tiszta lapot kellett nyitni! Meglepő módon éppen így talált magára ez a darab…
…a felület struktúrájában megragadt festék izgalmasan kiemeli a fa erezetének szépségét…
…a kopások-sérülések meséjét:
A viaszolás előtt egy nagyon vékony, Kagylóhéj színből készített páccal kentem csak át a felületet (azért, hogy a fenyő színe kevésbé sötétedjen):
A láda végül kapott négy kereket: így dohányzóasztalnak is beillik akár.
Ha lapozgattad már a blogot, akkor tudhatod, hogy a bútorfestésben szeretem a kicsit reménytelen kihívásokat (mint mondjuk ez is meg ez is). Hát vannak olyan bútorok, amikről nem nyilvánvaló, hogy értéket hordoznak, na. – Az ilyen darabokat pedig pont azért alakítgatom örömmel, mert itt egy-két ötlet sokkal nagyobbat szól, mint egy már kezdéskor is csinos bútornál.
Tovább >
Ha nyár, akkor… BALATON! 🙂 Igen, amióta csak az eszemet tudom, azóta nem múlik el nyár anélkül, hogy én meg a Balaton találkozzunk. A vidékhez feltétlen, örök, rendíthetetlen rajongás fűz.
Tovább >
Amikor elhatároztuk, hogy új színekkel bővítjük a TEJFESTÉK palettáját, rögtön tudtam, hogy szeretnék egy sokoldalúan felhasználható középkék-árnyalatot…
Tovább >
Szólj hozzá!