Az “ilyen volt – ilyen lett” kategóriában közelről megszemlélheted a műhelyemben készülő darabokat.
Nézelődj-inspirálódj, hiszen ez is fontos lesz az alkotáshoz. 😊
Amikor megkaparintottam ezt a réges-régi utazóládát, akkor azonnal elvarázsoltak a sokéves használat után hátramaradt ütés-kopásnyomok rajta. Tudtam, hogy ezeket a tökéletlenségeket sem elfedni, sem kijavítani nem szabad, hiszen azzal elveszne a láda története… vele együtt pedig a darab különleges karaktere is.
Tovább >
Nemrég Barbi, a Hazai Provence vendégház tulajdonosa és az Egy kis Hazai Provence című könyv szerzője egy igazán nem-mindennapi átalakítást bízott rám. Pár nappal azelőtt, hogy megkaptam volna ezt a darabot, egy kirakatban irigykedve csodálkoztam rá egy hasonló, réges-régi hintalóra: „ha én egyszer egy ilyet a kezeim közé kaphatnék… akkor bizony ecset nem maradna szárazon!” – gondoltam.
Tovább >
Az Uszadékfa szín elsőként talán semmilyennek, unalmasnak hat… ám amint a bútorra kerül…
Tovább >
Ez a beszámoló már régóta esedékes, hiszen az asztalok már az Alkotóműhely legeslegelső, november közepén megtartott workshop-ján is készen álltak, így éppen ideje már, hogy megmutassam ezeket a darabokat Neked.
Tovább >
A Műhelyben már régóta esedékes a beépített szekrények ügye. A tartógerendák elé nem húztunk falat: egyrészt a régi fenyőgerendák sokat hozzáadnak a Műhely rusztikus hangulatához, másrészt a mögöttük lévő tér mind kihasználható tárolásra. A szekrények frontjai így gyakorlatilag két 5 méter hosszú falszakaszt tesznek majd ki. Ez elég nagy felület ahhoz, hogy a megjelenése alapvetően meghatározza a Műhely hangulatát, ezért arra gondoltam, hogy a frontokat hatalmas krétatáblákként hasznosítom majd. 🙂
Tovább >
“Lányom, alkotó ember körül mindig kupleráj van.” – mondotta egyszer apukám, amikor a munkaasztalán lévő káoszt kritizáltam… úgy éreztem, ez az őszintén kicsúszott félmondat végre rólam is leveszi a “rendetlen kislány” bélyeget, és áthelyez a kreatív elmék sokkal magasztosabb kasztjába.
Tovább >
