A tejfestékben az egyik legszuperebb dolog, hogy egyesíti a pácok és a fedőfestékek minden előnyét! – Míg más festékek a felület tetején tapadnak csak meg, addig a tejfesték a porózus felületekbe beszívódik, így hihetetlen tartósságot biztosít. Míg a pácok csupán megszínezik a fát, addig a tejfesték teljes fedést (is) képes adni.

De mi történik, ha a tejfesték nem tudja érvényesíteni a szuperképességét: hogyan viselkedik, ha a felület pórusai zártak (például mert egy lakkréteg fedi őket)? – Ha a tejfesték nem tud beszívódni a felületbe, helyenként lepereg. Ez nem túl konkrét, ugye? Bizony, ez egy nehezen kiszámítható folyamat: ritkán előfordul, hogy egy felület szinte az összes festéket ledobja magáról, de van olyan is, hogy egy előzetesen felületkezelt darabon is hibátlanul megtapad a festék. Ha hiszed, ha nem, a tejfestékben sokan éppen ezt az önfejűséget szeretjük annyira! :) Ha hajlandó vagy kicsit elengedni az irányítást, a tejfesték csodákra lesz képes a kezed alatt!

Na jó, de mi van, ha neked ez a hozzáállás nem fekszik, mert igenis határozottan ragaszkodsz az elképzeléseidhez?

Ha egyenletes fedést szeretnél…

Kezeletlen fán tiszta sor: egyszerűen vidd fel a tejfestéket a kívánt fedésnek megfelelő hígításban! (Pácoláshoz 1 rész festékhez legalább 3 rész vizet, fedőfestéshez 1 rész festékhez 1 rész vizet adj.)

Lakkozott, politúrozott, laminált stb. felületen: az első réteg felvitele előtt keverj fele adag Extra-Bond tapadásfokozót a már kikevert festékhez. (A második réteghez ez már nem szükséges.) 

Ezzel az adalékanyaggal a tejfesték képes szinte bármilyen felületen alapozás nélkül (!) megtapadni – az egyéb , hasonló tulajdonságokkal rendelkező csodafestékekkel szemben azonban az Old Fashioned Milk Paint-be nem kerül oldószer, sem bármilyen más, az egészségre vagy a környezetre káros anyag!

Ha azt szeretnéd, hogy peregjen a festék…

Először is, fess egy alapréteget (előzetesen felületkezelt felületre ehhez adj tapadásfokozót). Figyelj, most jön a trükk! Azokra a helyekre, ahonnan azt szeretnéd, hogy visszaperegjen a festék, kenj viaszt, majd a következő festékréteget közvetlenül a még ragacsos viaszra vidd fel – minél kevésbé hagyod a viaszt beszívódni a felületbe, a rákent festékréteg annál nagyobb plakkokban pereg majd le. (Ezt a módszer kipróbálhatod másfajta felületkezelő anyaggal – például lakkal – is, de tapasztalataim szerint a viasz a legmegbízhatóbb választás.)

Festéskor rögtön látni fogod: a viaszolt részeken a festék nem terül egyenletesen, megáll a felületen. 

Száradás után nagyon finoman csiszold át a darabot – ezzel eltávolítod a leváló festéket és egy szép, kopottas felületet kapsz eredményül. :)

Épp egy széken dolgozom, aminek ugyanez a technika ad egy nagyon izgalmas felületet... itt hagytam a viaszt kikeményedni a második szín felvitele előtt (magunk közt szólva: félreraktam egy hónapja, és azóta nem foglalkoztam vele), így a festékpergés picit jobban hasonlított arra, mint mikor lakkozott bútorról válik le a tejfesték – a végeredmény viszont szinte egy-az-egyben megegyezik a fent leírt, instant módszernél kapottal. 

A második szín száradása közben már látszott, hogy itt valami készül... :D

Finom csiszolás után előbújt a csak a tejfestékre jellemző, gyönyörű, patinás felület:

Viaszolás és kárpitozás után egészében is megmutatom majd! :)

A Művészetek Völgyében ezt a fajta antikolási módszert is sokan kipróbálták a workshop-okon; így bátran mondhatom: nincs ebben semmi bonyolult! – Nézd, milyen szép munkák készültek a tejfestékkel először dolgozók kezei alatt!

És te... kipróbálod? :)

Szeretnél további hasznos, tejfestékkel és bútorfestéssel kapcsolatos tippeket olvasni? – Iratkozz fel a hírlevelünkre itt!