Szerencsére pár csinos székkel együtt néhány hónapja vettünk egy együtt-adják-hát-visszük asztalt a retro "aranykorából". Workshop-okra pont egy ilyen masszív darab kell: alapállapotban négyen kényelmesen körbe tudják ülni, kinyitva pedig hat ember is vígan elfér körülötte.

A nagyszüleimnél épp ilyen volt az étkezőben... már gyerekkoromban is csodáltam, ahogy a kicsike asztal szinte varázsütésre átváltozik, és az egész nagy famíliát képes egyszerre leültetni – de egy dolog már akkor is szüntelenül piszkálta a szépérzékemet: miért van az, hogy míg az asztal lapja egy fényesre lakkozott, a fa erezetét gazdagon láttató gyönyörű felület, addig a kinyitva megmutatkozó belső fele egy csúf, fára csak messziről emlékeztető, matt és kopott valami, amit a legjobb egy nagy damasztabrosszal minél sietősebben eltakarni? (Igen, engem kiskoromban ilyesféle dolgok feszítettek belülről… csoda, hogy nem lettem teljesen normális?)

Biztos így volt költséghatékony legyártani…

Ezt a kétféleséget a bútor átalakítása során is szem előtt kellett tartani: az asztal tetején szépen mutatott az erezetet kihangsúlyozó pácolt felület; ugyanakkor a belső felén hiába próbálkoztam ugyanazzal a technikával, végül mégis a teljes fedőfestés mellett döntöttem – így lett az asztallap másik oldala mély Rozsdavörös színű.

Az asztallapra egy strapabíró (de nem fényesre lakkozott), diószínű és rusztikus fafelületet képzeltem el – ennek elkészítéséről ebben a bejegyzésben írtam részletesen – hozzá pedig a pác melegségét hangsúlyozó, visszafogott színre festett lábat: így esett a választásom a Csokoládébarna+Koromfekete és Marcipán színekre az Old Fashioned Milk Paint palettájáról.

A lábakat három, az asztallapokat két rétegben festettem, illetve pácoltam.

A bútorfestő tanfolyamokon előfordulhat, hogy a festék kilöttyen, lecsepeg – hogy ezeket a foltokat nedves ruhával könnyedén letörölhessük, az asztallapokat több rétegben kezeltem a csodálatos, nagyhatalmú tungolajjal.

Ő lesz hát, akit körbeülünk a tejfestékkel való ismerkedés közben... szép? – Nem, azt azért nem mondanám...de már nem is csúnya! :) Tanulság: igazán mutatós bútort csak jó adottságokkal rendelkező darabból lehet létrehozni.

A Művészetek Völgyében igyekszünk majd rövid, de tartalmas gyorstalpaló tanfolyamokat szervezni, ahol végre sajátkezűleg is kipróbálhatod a tejfestékkel való bútorfestéshez szükséges legfontosabb fogásokat a festékkeveréstől az antikolási technikákon át a felületkezelési módszerekig... a workshop-ok részletes programját nemsokára megismerheted itt a blogon!

A Facebook-eseményhez pedig itt csatlakozhatsz.